Magyar történelmi fogalomgyűjtemény I. (Eger, 1980)

I

ISM - 388 hüvelyes töltények elterjedése óta ezek sorrendben a következők: töltés, a zár becsukása, a lövés, az ürítés /az üres hüvely eltávolítása/, a zár nyitása. Ismétlőpisztolyok: Az 1842-ben feltalált Colt-féle revolver -- magyar nevén forgópisztoly — volt az első olyan lőfegyver, amelyik a lövésfolyamatot többször roeg tudta ismételni. Hat töltényűrt egybefoglaló forgódobot alkalmaztak, melyet különválasz

tottak.a csőtől s amely egy, a csővel párhuzamos tengely körül úgy forgott, hogy egy kilincsmü valamelyik töltényűrt mindig pontosan a csővel szemben állította meg. Az elsütőbillentyü /ravasz/ meghúzásával lezajlik az első lövés, de a billentyű egyúttal egy osztással fordit is a dobon, s igy a következő töltény kerül a cső elé, s a folyamat megismételhető. A technológiai pontosság növekedése más szerkezeti megoldásokat is lehetővé tett. Az amerikai Volcanic-cég 1854-ben olyan ismétlőpisztolyra kapott szabadalmat, amelyben a töltények a pisztolycső alatt levő csőben egymás mögött helyezkedtek el, s élőiről egy rugó nyomta őket.hátrafelé, a töltéshez. Ismétlőpuskák: l86o-ban jelent meg első tipusuk: a tusatáras ismétlőpuska. Ebben a töltények a tusa furatában egymás mögött helyezkedtek el, s az adogatórugó nyomta őket előre a töltéshez, A puskánál tiz, a karabél

ynál hét töltényt lehetett a tárba helyezni. Az egymás mögött elhelyezett töltények elég veszélyesek voltak, mert az egymáshoz ütődéskor felrobbanhattak, E— zen próbáltak segiteni az ún. előágytáras ismétlőpuska megszerkesztésével,. — További problémát jelentett a tusatáras puskáknak az a tulajdonsága, hogy a fegyver súlypontja egészen máshol helyezkedik el akkor, ha a tölténytár töltve van, mint amikor üres. Ez a célratartást és ezen keresztül a pontos lövést hátrányosan befolyásolta. A sok próbálkozás után igy született meg az ismétlőpuskák végső, hosszú ideig — napujainkban is — használt megoldása: a középágytáras ismétlőpuska.