Magyar történelmi fogalomgyűjtemény I. (Eger, 1980)

H

HOSSZ -- a társadalmi viszonyokat jól illusztráló ambivalenciával. Eis ".renden n külföldről, főként a nőmet tartományokból a XV1I1, században tömegesen hozott telepeseket nevezték hospeseknek. Minthogy ezek többnyire nem lettek örökös jobbágyok, szabad költözési jo

ggal birtak és árend

át fizető, illetve taksás jobbág

yok voltak, hospes nevük kiterjedt olyan bennszülött jobbágyokra is, akik nem földesuruk földjén, hanem másén, szabadabb jelleggel béreltek házat, irtá

st, szőlőt. — De ez a török utáni német hóspes-mozgalom már nem mozgatta meg átfogóan a második jobbágyság társadalmát, az új telepesek népi asszimilációja is mérsékelt volt. HOSSZMÉRTÉK. TERÜLETMÉRTÉKEK

; Az emberi kultúra korai időszakába visszanyúló mérési müveletek, mértékegységek leggyakrabban az emberi test részeinek nagysága után igazodtak /hüvelyk, láb, arasz, öl, könyök stb./. A nagyobb távolságok mérésére a bizonyos idő alatt gyalog, lóháton stb. megtett utat használták /stadium/, azután mesterséges mérőeszköz /kötél, lánc/ adhatott még nevet az ókor és feudális korszak mértékeinek. Ha aztán a mértékegységek egymáshoz való viszonyát számszerűen is ki kivánták fejezni elődeink, akkor rögzitett formát öltöttek a -- ha nem is emberenként, de — gazdasági egységenként, városgazdaságokként eltérő mértékek. A hossz- ós a tőlük csak igen ritkán elváló területmértékeknél ezek a helyi egységek kevésbé ismertek előttünk,mint az ad

ószedésben oly gyakran előforduló űrmértékek• A korai Árpád-korból tudunk a földköz ősség

i rendszerhez kapcsolódó "fükötél, kötél" /funiculus/ területmértékről, mely a XIII. században egy ekealja /ara trur

o/ földnek a felével volt egyenlő. A kötél 5o-75 hold között mozoghatott, minthogy egy ekényi föld — azaz amelynek szántóföldi x'észét egy /négyökrös/ ekével meg lehetett szántani — loo-tól 150 holdat j elentlie t e 11. Az ún. királyi kötél /corda regia/ a XVI. században ellenben alig volt több lo mé-