Magyar történelmi fogalomgyűjtemény I. (Eger, 1980)
E
ERD - 168 1848/49-ben a magyar forradalom és szabadságharc ellen fogtak fegyvert. A neoabszolutizmu s "hálából" az ő kiilönállási jogaikat is eltörölte. A kiegyezéssel létrejött Magyarország és Erdél y uniója, de egyúttal a Szászföld területi autonómiája is helyreállt. Ez véglegesen 1876-ban, a vármegy erendszer átszervezésével, illetve itteni kialakításával szűnt meg. ERDELYI VAJD A: Bizonyos előzményei a XX. századi erdélyi bolgár vajd aságok lehettek, erre utal a szláv "vojvoda* név, amely a XXXI. századtól már tartósan a korábbi "princeps" elnevezés helyébe lépett. XI. századbeli magyar királyi hivatali elődjeként pedig a gyulafehérvári ispá nságot tekinthetjük, magának az erdélyi vajdának a méltósága a XII. század elején bukkan fel a fenti ispán korai hatáskörébe tartozó — később Fehér, Torda, Küküllő, Hunyad vármegy ékre osztódó — területen. A kolozsi, dobokai, szolnoki ispánok a XIII. században kerülnek a vajda kormányzata alá. E hét magyar megyén kivül a székelye kre és az erdélyi szászo kra formailag soha nem terjedt ki befolyása, de a székely és szász ispá nságot Kán László tartományurasága átmenetileg már bekebelezte, s bár az utóbbi meg tudta őrizni hivatali-területi különállását, a székely ispán a XV, században már a vajdáktól függő ember, gyakran maga a vajda volt. Az uralkodó által tetszés szerinti időre kinevezett erdélyi vajda a királyi, majd nemesi vármegy éket teljesen a kezében tartotta, az ispánokat ő nevezte ki, A XIV, század közepétől a vármegyei közgyűlé sek helyett egy közös vajdai gyűlés alakult ki /többnyire Tordán/, ahol a szolgabirá kat is választják. A tartományi közigazgatási hatáskör mellett a vajda vezette az erdélyi nemesi felkelé st, s territóriumában a legfőbb bir ó volt, akitől csak a királyhoz lehetett fellebbezni. Helyettese, a familiári sai közül kiszemelt alvajda éppen a törvényszéken működött a legrendszeresebben, A vajdai hivatal Írásos ügyintézésére a XV, században kancellári a alakult ki.
