Magyar történelmi fogalomgyűjtemény I. (Eger, 1980)
D
- 135 D ÉZS DOKTOR. DOKTORÁTU S /latin, eredetileg = tanitó/: Hazánkban /gyakorlatilag a nagyszombati egyetem alapítása óta/ az egyete m valamely karán bevégzett tanulmányok után -- az állam- és jogtudományi karon, az általános orvosi karon, a fogorvosi karon és az Állatorvosi Egyetemen a képesítés megjelöléseként a diplom ával együtt, a többi egyetemen külön értekezést /disszertációt/ ós szóbeli vizsgát követően — adományozott legalacsonyabb tudományos fokozat. Nem azonos a tudományok doktora c, magasabb tudományos fokozattal, A középkorban a doktori cim a XVIII, századi, az államilag nem szabályozott egyetemi vizsgálatokig nem képesítés volt, hanem az egyetem valamelyik karán előadott tudományok elvégzésének bizonysága, A baccalaureu s. a licencia tu s és a magiszte ri fokozat megszerzése után lehetett elnyerni. Egy ideig arra is jogosított, hogy a tanult ismereteket a doktor az egyetemen maga is előadja, A Studium general e-k XII-XIII. századi kialakulása idején csak a világi és egyházi jo g elvégzése után adományozták; az előbbinek a teljes cime: doctor legum, az utóbbié: doctor decretorum vagy decretalium volt, később az orvosi ós a teológiai szakon is. Ezen utóbbi két karon ekkor még a doktori fokozat helyett csak a magiszteri cimet kapták a végzettek, — 1637 előtt csak külföldi egyetemeken szereztek magyarországiak doktori cimet, DÓ M = székesegyhá z. DOMINU S: A latin szó a magyar feudalizmus hosszú időszakában röviden 'úr'-nak fordítható. Az úr szűkebb, 'törzsfő' értelme a XI. század folyamán bővült a dominus kezdettől tágabb fogalomköréig: dominus volt minden birtokos úr, akinek szolgái voltak, az előkelő k, a középrétegbeli vitézek egyaránt. Nálunk — a birtokadományozá s sajátosságai folytán — a dominusnak csak másodlagosan, fenti általános értelmének megtartása mellett alakult ki a nyugati hűbérúrhoz hasonló jelentése, a famiiiaritá s viráczásának korában.
