Magyar történelmi fogalomgyűjtemény I. (Eger, 1980)
D
- 131 DÉZS tése, pl. a peng ő helyett a forint /, vagy revalorizáció /az érték helyreállítása oly módon, hogy a valut a teljes értéke, vásárlóereje visszatér az infláoi ót megelőző színvonalra/, vagy a tulajdonképpeni devalváció, amelynek a mértéke vagy azonos az elértéktelenedéssel, vagy kisebb annál. A legnevezetesebb a francia forradalom alatt az assignata devalvációja volt. A magyar történelemben pedig - ugyancsak a francia események hatására — azt követően került sor devalvációra 1811-ben és I8l6-ban, hogy az osztrák birodalomban 1762-ben bevezetett papírpén zből a háborús szükséglet miatt annyit bocsátottak ki, hogy az értékét vesztette. Lényegében devalvációnak fogható fel az 1925. évi XXXV,tc. alapján a koron áról a pengőre való áttérés is 1927-ben, ugyanis arról van szó, hogy az elértéktelenedett korona 12 500 szorosát vették az új pénzegység alapjául és ezt nevezték el pengőnek, DEVIZ A: A francia "deviser" = 'felosztani' ige sajátos származéka, s a nemzetközi jellegű deviza műszó történetit leg két jelentést fedhet, 1, Jelmondatos jelkép, jelige — a cimertanban, s ez volt korábbi jelentéstartalma, A francia "devise" eredetileg a elmerek, pajz sok egy-egy részletére, sávjára vonatkozott, és minthogy e sávokhoz valamilyen jelmondat, illetve jelmondatos jelkép is csatlakozott, innen származik a 'jelige' jelentés, 2. Pénzügyi, kereskedelmi műszóként is a franciából terjedt el a XXX. században. A deviza e máig használatos értelemben: nemzetközi elszámolások alkalmával külföldi pénznemben teljesítendő nemzetközi fizetési eszköz /vált ó. csekk, utalvány, átutalás, hite llevél stb./, illetve külföldi féllel szemben fennálló, külföldi pén znemben teljesítendő követelés /nem értékpapír, hanem könyvkövetelés/, PÉZSM A: Végső forrásában a latin "decimus" = 'tizedik' melléknév nőnemű alakjából /decima/ származik, de a "dézma,
