Soós Imre: A jobbágyföld sorsa Heves megyében a XVIII. században (Eger, 1958)

5/ A szabályos telekrendszer

- 68 - V meglévő földesúri majorok használatéba kerültek,a falu kö zössége nem tudta a határ jelentős részét a saját rendelkezése alá vonni.A földközösség azért sem állandósulhatott ezeken az országrészeken,mert a táj a középkor óta sürün benépesült apró.szükhatáru falvakkal,a földközösség felvirágzásának legfontosabb feltételét képező nagy határok még a legnagyobb elnéptelenedés időszakában sem állottak rendelkezésre.így a 18.század elején az egyéni földbirtoklás rendszere,a szilárd telekrendszer volt itt a jobbágyföld birtoklásának uralkodó formája. Ez pedig az erdős tájakon a már ismert irtástelek alakjában valósult meg, mig a síkvidéken uralkodó változatát az egykorú források által "reguláris", azaz "szabályos" telekrendszernek nevezett birtoklásforma alkotta. A szabályos telekrendszerben a földeket a belső te lek nagyságához arányosan véglegesen osztja ki nem a falu közössége,hanem a földesúr.A terheket is a belső telek nagyságához méretezik. E terhekből eredő földesúri jövedelem állandó, biztos, nem olyan váltosó és bizonytalan, mint a földközösség rendszerében, ahol az ökrök számának évenkénti változásához képest az adóteher is évenkint változik.A földesúr részére járó adózások a szabályos telekrendszerben a jobbágy tényleges jövedelemforrásaira,a teleknagyság ará nyában kihasított földekre nehezedneluA földesúrnak Így módjában áll a jobbágybirtokot annak egész teherbiróképességéhez mérten megadóztatni,nem ugy,mint az irtástelek rendszerében,ahol a terheket a legtöbb esetben a jobbágyháztartásra vetik ki,s Így az 50 holdas ugyanannyit adózik a földesúrnak, mint az 5 holdas. A szabályos telekrendszer állán dóbb és több jövedelmet igér a földesúrnak,mint a földközösség vagy irtástelek. A jobbágybirtok terjedelme a szabályos telekrend szerben a földesúrtól függetlenül nem növelhető,habár itt ie van némi mozgás,de ennek a belső mozgásnak sajátosságai job-