Soós Imre: A jobbágyföld sorsa Heves megyében a XVIII. században (Eger, 1958)

1/ Földrajzi kép

menti füzesek.A választóvonaltól északra az Alföld a Zagyva, Tarna 4s Eger patakok sjéles völgyein mélyen nyúlik be a hegyek közé. A folyóvölgyeken és a választóvonal mindkét oldalán olyan kétlaki müvelésformák alakultak ki, melyek az északi erdős hegyvidéken íb, meg a déli síkvidéken is otthonosak. A kétlaki gazdasagot üző falvak déli sik mezóin ugyanis külterjes szemtermelés folyt, íszaki határrészeiken, a Mátra enyhén e melkedő, napsütötte lejtóin pedig kitűnő horok termettek az erdóirtáBsal miivelhetóvé tett hegyi talajon.A sikság és hegyvidék érintkező vonalát Mátraalja néven szokták emlegetni.- A déli sikság, az északi erdós hegyvidék és köztük a kétlaki Mátraalja: ezek alkották a 18. században Heves megye három gaadaságföldrajzi iájegységét. A Mátra fótömbjét az ércekben és gyógyvizekben gaz dag parádi völgy határolja, melybe a Mátra uralkodó magasla ta, a Kékes igen meredeken esik alá. A hegytömeg fensikjait a 18. században tisztára erdőség borította,mezőgazdálkodás nem volt, legfeljebb erdei legeltetés és kaszálás. Az erdők fa anyagának falhasználására 1708 körül II. Rákóczi Ferenc,a debrő-parádi uradalom akkori földesura,Parádhután egy üveghutát létesített, mely 5-15 főnyi munkásával az 1770-es évekig eredeti helyén működött, majd 1776 körül áttelepítették Párád sasvárra. A régi erdei iparok közül Párádon és Gyöngyössoly moson a hamuzeir - szalajka - égetése folyt 1750-1850 között. Párádon, Recsken és Gyöngy^sorosziban 1782 táján Oreny József földesúr meghonosította az ércbányászatot, de ez a kezdemé nyezés egy évtizedes vergődés után abbamaradt. Csupán Parádfürdőn folyt a két timsófőző gyár üzeme 1780-tól 1840-ig s megadta az ösztönzést a timsós viz gyógyhatásának kiaknázását célzó paiádi gyógyfürdő kialakítására. A hegyi falvak benszülött jobbágyiakét ágá:jxik ntni volt része ezekbsn a szakképzettséget igénylő báaya-és erdőgazdasági véiialkozásokban,legfeljebb fuvarral szoIgáit hozzájuk.