Soós Imre: A jobbágyföld sorsa Heves megyében a XVIII. században (Eger, 1958)

3/ A Jobbágyföldek a földközösség rendszerében.

- 31 kai több erő és munka kívántatik annak feltakarására és el készítésére".

5

7* A hétéves vetésforgó bevezetésével elértek legalább annyit, hogy 7 éven belül csak egyszer kellett a szabad föld első feltörésének legnehezebb munkáját elvégezni.Hét év multán a teljesen kimerült földet elhagyták , s az órlási határ máB pontjain foglaltak vagy oszttattak maguknak földet ujabb hétéves vetésforgó céljára, ahol fűzfavesszőből font és sárral betapasztott nyári szállásukat is újból fel ütttték. A szabad földek' használatának ez a legkezdetlegesebb formája a tiszántúli szikes talajokon, a mai Heves megye határain kivül honosodott meg, azért annak behatóbb vizsgálata nem tartozik e munka tárgykörébe. A Mátraaljától a megye déli határáig,s az északi Tisza-partig elterülő termékeny síkság nagyhatáru falvaiban a szabad foglalás a török utáni benépesülés során a kétnyomá sos gazdálkodás rendszerében jött létre és további fejlődése is más irányt vett, mint a Tiszántúl nyomásnélküli , szikes területein. Már a két forduló bevezetése sem volt más,mint a földfoglalás teljes szabadságának első, legkevésbbé érzékeny korlátozása, a föld pihentetése, termőerejének visszaszerzése céljából. A gazdák számának növekedésével három-négy évtize den belül -1690-1730 között- lassankint csökkenni kezdett a földekben való szabad válogatás lehetősége. A feltört foltok mind közelebb kerültek egymáshoz, mind kevesebb lett köztük a parlag. Az uj foglalókat a mások által már korábban fel tört földek akadályozták abban, hogy foglalásukat a nekik megfelelő helyen, tetszés szerinti nagyságban terjesszék ki.- A később betelepültek már kiszorultak a kedvezőtlenebb fekvé sü, távoli vagy terméketlennek ismert határrészekre, jólle het ők is oly mértékig voltak jogosultak a jó földekre, mint az előbb betelepültek. Az állandó jogsérelem ilyen körűimé nyek között csak ugy volt elkerülhető, ha a közösség vala -