Soós Imre: A jobbágyföld sorsa Heves megyében a XVIII. században (Eger, 1958)
3/ A Jobbágyföldek a földközösség rendszerében.
- 24 3. A jobtágrföldek a fBldközösség rendszerében. Az Eger -várának 1687.évi falszabaditáaát követő másfél évtizedben, illetve a háborús időket lezáró 1711 . évi szatmári békekötés után a visszatelepedő jobbágyság előtt nem kisebb feladat állott, mint a falahatár ajból való visszahóditása a természettől. A szántóföld ugyanis,ha több éven át művelés nélkül maradt, sik vidéken ismét elgyepesedett,az erdős hegyvidéken pedig oserje, bokor, erdő nőtt rajta.- Az aj honfoglalás tehát a síkságon a gyep feltörését, hegyvidéken as erdő,bozót kiirtását jelentette a visszatérők vagy aj betelepülők számára. A földfoglalás ezen kétféle módját a természeti adottságok, a domborzati viszonyok és a növénytakaró kényszerítő erővel Írták elő a megtelepedés pillanatában. A török alatt néptelenné vált síkvidéki falvak határát az aj telepesek szabad foglalássa l vették ismét birtok ha. -A szabad foglalás a síkvidéki gyepföldek feltörésének speoiális módja. Lényege az, hogy miután a nagy határban bőven jat föld mindenkinek, minden évben a határ más és más pont ján ki nem élt, pihent szüzföldet törhet fel a gazda, ott és anajit, ahol és amennyi neki tetszik. A földfoglalás első évelben a foglalás teljes szabadságát egyedül a jobbágy man kabirása és a megmunkálást biztosító igaerő teljesitőképes sége korlátozza. Miután azonban rendszerint éppen a beköltözést követő években leggyengébb a Jobbágy Igaere je,azért az elaő években tad legkevesebb földet megszántani.A gyepfeltSréa nehéz munkájához legalább 6 ökröt kell a csoroszlyáa tmeke elé fogai. Hiába áll rendelkezésre a tízezer holdae határ, az lgás&körrel való ellátottság még 1728-ban la kedve zőtlen képet matat a Tisza mentén:
