Heves megye községeinek iratai 1808–1944(–1978) - A Heves Megyei Levéltár segédletei 11. (Eger, 2004)

A községek önkormányzata

16 get. Községi illetőséget csak magyar állampolgár szerezhetett, külföldi csak honosítás után. Az illetőség feltételei voltak: ha az egyén a községben született vagy ott örökbe fogadták, ha oda házasság útján került, ha a község kötelékébe felvették, ha a személy hatósági határozat útján szerzett illetőséget. Illetőségi ügyben támadt vitás kérdésekben a járási főjegyző döntött, ha pedig a községek különböző járásokba tartoztak, akkor első fokon az alispán járt el. Minden olyan ügyben, amely nem tartozott a község vagy más szakigazgatási szerv hatáskörébe, első fokon a járási főjegyzőnek volt hatósági jogköre. A járási főjegyző felügyeletijogköre azonban nem jelentett fellebbviteli fórumot, fellebbezni az alispánhoz vagy a kisgyüléshez lehetett. A községi szervezet A községek önkormányzata testületi és egyedi szervekből állt. A községi testületi szervek a következők voltak: a képviselőtestület, a községi elöljáróság vagy tanács és az igazoló választmány. Községi egyedi szervek: bíró, jegyző, másodbíró (törvénybíró), közgyám, községi orvos, állatorvos, pénztáros, mérnök, erdész. A képviselőtestület és közgyűlése A község legfontosabb szerve, mert a község az önkormányzati jogát a községi képviselőtestület által gyakorolja. A község hatósági joga a képviselőtestületet illeti meg, amit nem ruházhat át senkire, még a községi elöljáróságra sem. Tagjainak száma a lakosság számához igazodott, 100 lakos után választottak egy tagot, de a községi törvény (1886:22. tc.) azt is meghatározta, hogy nagyközségben 20-40 fő, kisközségben 10-20 fő lehetett a tagok száma. A tagokat háromévenként hat évre választották, és akik a szabályszerű hat évet kitöltötték, minden harmadik év végén kiléptek a testületből. A képviselőtestület tagja volt, s ott tanácskozási és szavazati joggal bírt a bíró, a törvénybíró, a jegyző, a tanácsnokok (tanácsbeliek) vagy esküdtek, a pénztárnok, a közgyám és a községi orvos. A képviselőtestület fele részben a legtöbb egyenes adót fizető községi lakosokból vagy nagykorú birtokosokból vagy megbízottjaikból -, virilisekböl, fele részben pedig választott személyekből állt. A virilisek névjegyzékét az adókimutatások alapján minden évben ki kellett igazítani. A képviselővé az a személy volt megválasztható, aki betöltötte a 24. életévét és választójoggal rendelkezett. Ezen az általános szabályon kívül további feltételeket szabott meg a törvény 36. és 37. §-a. A testület az elnökből és a tagokból állt, az elnöki tisztet a községi bíró, akadályoztatása esetén a másodbíró töltötte be. A testület a maga jogait közgyűlésen (képviselőtestületi ülésen) gyakorolta, ami lehetett rendes vagy rendkívüli közgyűlés. A közgyűlések számát és idejét a község szabályrendelettel állapította meg, de évente kettőt kötelező volt tartani. A tavaszi közgyűlésen az előző év zárszámadását kellett megtárgyalni, az őszi ülés napirendje a következő év költségvetése volt. Ha a bíró, maga a képviselőtestület vagy tagjainak negyedrésze kívánta, rendkívüli közgyűlést kellett tartani. Rendkívüli közgyűlést kellett tartani a főszolgabíró felhívására is. A képviselőtestület hatáskörének egy részét átengedhette különböző bizottságoknak. A bizottságok létrehozásáról a képviselőtestület szabályrendelettel határozott, ezért ezek száma községenként változott. A községekben előforduló bizottságok az alábbiak lehettek: - Községi Igazoló Választmány választójogi kérdésekben határozott, mely ellen a megye kisgyüléséhez lehetett fellebbezni, ha ez elutasította a fellebbezést, abban az esetben panasszal lehetett élni a Közigazgatási Bíróságnál; - Községi Iskolaszék (1876. évi 28. tc. 9. §.);