Az MSZMP Heves Megyei Bizottságának iratai 1956–1989 - A Heves Megyei Levéltár segédletei 9. (Eger, 2002)

A Magyar Szocialista Munkáspárt

A Magyar Szocialista Munkáspárt A kommunista párt Magyarországon 1956 novemberétől 1989 októberéig Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) néven működött. A Kommunisták Magyarországi Pártja 1918. november 24-én jött létre, majd a Tanácsköztársaság fegyveres felszámolása után a kommunisták 1944 végéig illegálisan tevékenykedtek részben Magyarországon, részben emigrációban. 1944. november 5-én Szegeden megalakult a Magyar Kommunista Párt, amely 1948 júniusától - a szociáldemokrata párttal történt egyesülése után - Magyar Dolgozók Pártja (MDP) néven szovjet típusú proletárdiktatúrát hozott létre Magyarországon. Az 1956. október 23-án kirobbant forradalom válsághelyzetbe juttatta az MDP-t. A forradalom napjaiban, 1956. október 28-án az MDP Központi Vezetősége - megszüntetve a Politikai Bizottságot és a Titkárságot - a párt vezetését egy hattagú elnökségre ruházta át, amely kétnapos vita után kimondta az MDP feloszlatását és új párt, a Magyar Szocialista Munkáspárt létrehozását határozta el. 1956. november 1-én egy felhívást tettek közzé az új párt megalakulásáról, valamint arról, hogy a párt szervezésének megindítására, ügyeinek intézésére és a pártalapító országos kongresszus összehívására előkészítő (intéző) bizottság alakult. Tagjai voltak: Donáth Ferenc, Kádár János, Kopácsi Sándor, Losonczy Géza, Lukács György, Nagy Imre és Szántó Zoltán. A megkezdődött szervezési tevékenység a szovjet csapatok november 4-i bevonulása után új irányt vett. Az MSZMP Intéző Bizottsága (Kádár János és Kopácsi Sándor kivételével) a budapesti jugoszláv nagykövetségen kapott menedéket. November 4-én Kádár János - szovjet segédlettel - megalakította a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormányt Szolnokon. A párt újjászervezésére új Ideiglenes Intéző Bizottság jött létre Apró Antal, Biszku Béla, Fehér Lajos, Kádár János, Kállai Gyula, Kiss Károly és Marosán György részvételével. November 7-én visszatértek Budapestre, s összeállították az Ideiglenes Központi Bizottság tagjainak a névsorát, akiknek nagy része az MDP Központi Vezetőségének is tagja volt. Felhívást intéztek az ország kommunistáihoz (lényegében a volt MDP tagjaihoz) a kommunista párt „talpra állítására". Az MDP egykori tagjai - ha egyetértettek az MSZMP politikájával és a Kádár-kormány programjával - kérhették átigazolásukat, párttagságuk folyamatosnak számított. 1957 májusában az MSZMP tagjainak 85%-át azok tették ki, akik korábban is tagjai voltak az MDP-nek. Az 1957. június 27-29. közötti országos értekezleten elemezték az „ellenforradalom" előzményeit és okait, majd jóváhagyták az Ideiglenes Központi Bizottság 1956 novembere óta követett politikáját. Kijelölték a „konszolidáció" befejezésének, a szocializmus építése folytatásának napirenden lévő fő feladatait: a proletárdiktatúra erősítését, az ún. kétfrontos harc szükségességét, s a népgazdaság egyensúlyának a helyreállítását. A pártértekezlet újjáválasztotta a párt vezető testületét, a Központi Bizottságot és a 11 tagú Politikai Bizottságot. Ennek tagjai lettek: Kádár János, Apró Antal, Biszku Béla, Fehér Lajos, Fock Jenő, Kállai Gyula, Kiss Károly, Marosán György, Münnich Ferenc, Rónai Sándor és Somogyi Miklós. Az értekezleten megerősítették Kádár Jánost KB első titkári pozíciójában, akinek ezután személyi hatalma több mint 30 esztendőn keresztül kikezdhetetlen és megkérdőjelezhetetlen volt. Az 1959. november 30. és december 5. között tartott kongresszus, mely az MSZMP életében az első volt, leszögezte, hogy a párt utóda a Magyar Kommunista Pártnak és a két munkáspárt egyesüléséből létrejött Magyar Dolgozók Pártjának. E történelmi folytonosság kifejezésére a kongresszust a hetedik kongresszusnak nyilvánították. A kongresszus határozatában, amely a szocializmus alapjainak lerakását tűzte ki célul, döntő feladatnak jelölte meg a mezőgazdaság szocialista átszervezésének befejezését, az ipar és az egész népgazdaság fejlesztését. 1962. november 20-24. között ülésezett az MSZMP VIII. kongresszusa, amelyen megállapították, hogy Magyarországon lényegében befejeződött a mezőgazdaság szocialista átszervezése, létrejöttek a szocializmus alapjai, s így napirendre kerülhetett a nemzeti egység megteremtésének a feladata. A tanácskozás meghatározta a népgazdaság húszéves fejlesztésének az irányelveit, s módosított új szervezeti szabályzatot fogadott el. A későbbi kongresszusok bizonyos változtatások mellett az alapelveket érintetlenül hagyták. A szervezeti szabályzat átdolgozására és a párton belüli választási rendszer megváltoztatására csak 1989-ben került sor. A párt a területi, az üzemi elv szerint épült fel. (Csak 1989 második felében helyeződött át a pártszervezés súlypontja a munkahelyről a lakóterületre.) A munkahelyeken és lakóterületeken, ahol legalább három párttag volt, alapszervezetek alakultak, amelyek üzemi, községi, kerületi, városi szervezetekbe egyesültek, s amelyeket pártvezetőség vagy - 200-nál több párttag esetén - pártbizottság irányított. Az alapszervezet legfelsőbb szerve a taggyűlés, az üzemi, a városi, a városi-kerületi, a járási, a megyei és a budapesti pártszervezeteké pedig a pártértekezlet volt. A párt vezető szerveit alulról felfelé választották. A budapesti, a megyei, a kerületi, a járási és a városi pártbizottság a területén lévő valamennyi 7