A mezőgazdasági termelőszövetkezetek iratai a Heves Megyei Levéltárban 1948–1990 (1999) - A Heves Megyei Levéltár segédletei 8. (Eger, 2001)

Bevezető. A termelőszövetkezetek kialakulásának és működésének jogszabályi keretei 1945 és 1990 között

A termelőszövetkezet a mezőgazdasági termelés mellett segéd- és feldolgozó üzemek fenntartásával, saját terményeinek és termékeinek értékesítésével, valamint a termeléshez szükséges eszközök és anyagok beszerzésével foglalkozhatott. Szervei a közgyűlés, az igazgatóság, az ellenőrző bizottság és a fegyelmi bizottság voltak. A közgyűlésen valamennyi tag tanácskozási és szavazati joggal, a dolgozó családtagok tanácskozási joggal vehettek részt. A közgyűlés hagyta jóvá az üzemtervet és a zárszámadást. A termelőszövetkezet élén az elnök állt, aki egyben az igazgatóság elnöke is volt. Az igazgatóság az üzemterv alapján szervezte meg a munkák elvégzését. Az üzemágak munkaerő szükségletének megfelelően a tagokból brigádokat szervezett (állattenyésztő, növénytermelő). A brigádokat munkacsapatokra lehetett felosztani. A mintaszabályzat szerint a tagok házi müvelés céljára 1/2-3/4 kh földet tarthattak meg. A termelőszövetkezeti csoportokat jórészt nincstelenek és kisparasztok alakították. A módos parasztság korlátozására közben több intézkedés született. A 4091/1949. számú kormányrendelet értelmében földjüket ellenérték fejében vagy ingyenesen felajánlhatták. 1949 és 1953 között a szinte évenként ismétlődő tagosításokba kötelező terménybeszolgáltatás, a kuláklisták, az egyre jobban kinyíló agrárolló tömeges földfelajánlásokat eredményeztek. A termelőszövetkezeti csoportok, állami gazdaságok nem tudták valamennyit átvenni, ezért jórészük műveletlenül maradt. 1950 és 1953 között Heves megyében az egyéni gazdaságok tulajdonában (használatában) levő szántóterület 88%-ról 76%-ra csökkent. 1951 végén 11600 kh tartalékterületnek csak 46,6%-a került hasznosításra. 1953 és 1954 között törölték a terménybeszolgáltatási és adóhátralékokat, megszüntették a kuláklistákat, csökkentették a terménybeszolgáltatási kötelezettséget, némileg megreformálták a begyűjtési rendszert. Tagosítás helyett önkéntes földcserékre került sor, és megtérítették a földminőség értékkülönbözetét. 1953 októberétől megengedték a termelőszövetkezetből való kilépést és a szövetkezet feloszlását. A megyében 1952 és 1954 vége között a tsz-ek és tszcs-k száma 194-ről 181-re, a tagok száma 10816-ról 7036-ra csökkent. Az 1. és II. típusú termelőszövetkezetek által müveit terület az 1952. évi 30830 kh-ról 1955 végére 14501 kh-ra csökkent. 1955-ben ismét növelték a begyűjtési terheket, az adót, újra kezdődtek a tagosítások, s a tervlebontás során és a szerződéses termelésnél újra a parancsolgatás eszközéhez folyamodtak. Újból felerősödött a tsz szervezés. 1955 végén 129 mezőgazdasági termelőszövetkezet volt Heves megyében. Az 1956. évi októberi forradalom következtében 52 feloszlott, 6292 tagból 3452 tag kilépett. Bár 1957 februárjáig 31 újjáalakult, csupán 809 tag lépett vissza. A termelőszövetkezetek területe 47082 kh-ról 24851 kh-ra csökkent, s az újjáalakulások következtében is csak 7985 kh-dal nőtt. Ugyanakkor 54 tszcs-ből 17 feloszlott, 5231 kh-dal csökkent a területük, 1237 tag kilépett. 1957 elején az újjáalakultak közül mégis számosan az alacsonyabb típusú „csoportos" működési formát választották. Az 1957 elejei konszolidációhoz nagyban hozzájárult az állami begyűjtés eltörlése, a helyébe lépő szabadabb és szerződéses felvásárlási rendszer. 1957 júliusában hozták nyilvánosságra a Magyar Szocialista Munkáspárt álláspontját képviselő agrárpolitikai téziseket. Az agrárpolitika fő célkitűzése a nagyüzemi mezőgazdaság kialakítása volt, de támogatta az egyszerűbb szövetkezeti formákat is (szakcsoportok, szakszövetkezetek, társulások). Célként jelölte meg a gépállomási szolgáltatások kiterjesztését. 1957 és 1958 a termelőszövetkezetek számára a szervezeti és gazdasági megerősödés időszaka volt. A tagok maguk választották vezetőiket, nőtt a közgyűlések döntési hatásköre. 1957-ig a termelőszövetkezetek csak nyersanyagtermelést végeztek, termékeik feldolgozását, értékesítését, beszerzéseiket, beruházásaikat kizárólag állami, illetve szövetkezeti kereskedelmi szervek végezték. 1957 után engedélyezték egyes termékek feldolgozását, kisebb üzemek létesítését, termékeik bolti elárusítóhelyen vagy közvetlenül nagyfogyasztóknak való értékesítését. Mellék-, segéd- és feldolgozó üzemi (szeszfőző, terménydaráló, kovács, kerékgyártó, lakatos, építő, szőlő- és gyümölcsfeldolgozó) tevékenységet csak a közös termeléshez kapcsolódva, elsősorban saját szükségletre végezhettek, szolgáltató jelleggel nem. 1958 decemberétől elindult a harmadik kollektivizálási hullám a nagyüzemi keretek kialakítása végett. Ez nemcsak új termelőszövetkezetek alakulásával járt, hanem maga után vonta a tsz csoport-forma háttérbe szorulását, valamint a kisebb szövetkezetek nagyobbakra történő átszervezését is. Megyénkben a termelőszövetkezeti csoportok száma az 1958. évi 53-ról 1960-ban 7-re esett vissza. 1958-ban még 8601 kh-on gazdálkodtak, 1960-ban csak 365 kh-on. Viszont a termelőszövetkezetek közös gazdálkodásba vont területe az 1958. évi 39442 kh-ról 391606 kh-ra nőtt 1962-ben. A termelőszövetkezetek száma 1958-ban 101, 1959-ben 193, 1960-ban 213 volt. A következő években számuk egyre csökken, 1964-ben már csak 138. Jelentős számban történtek ugyanis egyesülések 1959 és 1964 15