A mezőgazdasági termelőszövetkezetek iratai a Heves Megyei Levéltárban 1948–1990 (1999) - A Heves Megyei Levéltár segédletei 8. (Eger, 2001)

Bevezető. A termelőszövetkezetek kialakulásának és működésének jogszabályi keretei 1945 és 1990 között

nileg végezték. „A betakarított terménnyel minden tag maga rendelkezik." A költségeket közösen viselték, az intézőbizottság által megállapított mértékben. A csoport üzemgazdasági és beruházási tartalékot képzett bevételeiből. A II. számú mintaalapszabály az „átlagelosztású termelőszövetkezeti csoport" működését írta körül. A tagok a szántást és a vetést közösen végezték, a betakarítás és az aratás egyénileg vagy csoportosan is végezhető volt. A termést közös szérűre hordták, mert a cséplés közös munka volt. Az intézőbizottság a termésből visszatartotta a csoport költségeinek fedezésére, a következő évi gazdálkodás folytatására, valamint a tartalékokra szükséges termésmennyiséget, a „fennmaradó részt a tagok között vetésterületük arányában felosztotta oly módon, hogy minden tag az össztermésből átlag szerint részesedjék." Ellentétben az l-es típussal, itt már közös kockázat alapján, a szövetkezeti össztermés átlaga szerint osztották szét a jövedelmet. A III. számú mintaalapszabály a „közösen termelő szövetkezeti csoport" működését szabályozta. Az I. és II. típusú csoporttól lényegesen különbözött abban, hogy a tagok a közös termelésben a müvelésük alatt álló összes ingatlannal vettek részt. Egyéni müvelés céljára csak 1,5 kh földet tarthattak meg (ebbe beleszámított a ház körüli telek mezőgazdasági müvelés alatt álló része is). A csoportba be kellett vinni az összes igavonó állatot és gazdasági felszerelést. A bevitt vagyontárgyak értékének egy része (az igás- és haszonállatok esetében például 15%) az osztatlan közös vagyonba került, míg a fennmaradó részt részletekben kifizették a tagoknak. Minden munkát közösen végeztek, mégpedig az intézőbizottság által készített és csoportértekezleten jóváhagyott éves üzemterv alapján. A munkák elvégzésére 6-10 fős munkacsapatokat szerveztek, élükön megbízott vezetőkkel. A tagok által elvégzett munkát munkaegységekben mérték. A csoport intézőbizottsága a különféle munkákra nézve megállapította azt a munkamennyiséget, amit egy tag egy átlagos munkanap alatt teljesített (literben, métermázsában, khakban kifejezve). Továbbá megállapította, hogy a különböző fajtájú munkákból elvégzett munkákért hány munkaegységet kell a tag javára írni. A Magyar Országos Szövetkezeti Központ által kiadott tájékoztató táblázat segített a munkaegység kiszámításában. Az egyes tagokat megillető munkaegységeket naplóban vezették, ez szolgált alapul az év végi elszámolásnál. A kiadások, a kötelezettségek, valamint a tartalékalapokba tett összegek levonása után fennmaradó rész került felosztásra a tagok között. A kormányrendelet 4. §-a szerint a tag a termelőszövetkezeti csoport megalakulásától számított harmadik gazdasági év végéig a csoportból nem léphetett ki (vagyis a rendelet megjelenésének gazdasági évében alakult termelőszövetkezeti csoportok esetében 1951. október 31-ig). A termelőszövetkezeti csoportok típusairól szóló kormányrendelet megjelenése után a földbérlő szövetkezetek és földműves-szövetkezeti bérlőcsoportok közötti különbségek megszűntek, és az összes közös gazdálkodást folytató szövetkezet valamelyik ismertetett típus szerint működő termelőszövetkezeti csoporttá (tszcs) alakult át. A csoport megalakítását a kormányrendelet legkevesebb 10 taghoz és minimálisan 30 holdhoz kötötte. Az első termelőszövetkezeti csoportokat az MDP Szervező Bizottságának 1948 decemberi határozata alapján, 1948/1949 telén felülvizsgálták. Csak az a csoport kaphatott működési engedélyt, melyet a felülvizsgáló bizottság életképesnek talált. A földműves-szövetkezetek helyzete hamarosan, 1949-ben jelentősen megváltozott. Gépparkjuk a kormányzat döntése következtében a gépállomásokhoz, ipari jellegű üzemeik az állami vállalatokhoz kerültek, ők maguk mindinkább fogyasztási, beszerző és értékesítő tevékenységre specializálódtak. Ehhez a folyamathoz járult hozzá, hogy a közösen termelő szövetkezeti csoport (III. típus) a 133/1950. számú rendelet értelmében önálló III. típusú termelőszövetkezetté (tsz) alakulhatott a földmüvelésügyi miniszter engedélyével, de ilyen szövetkezet eleve önállóan is alakulhatott. Az átalakulás, illetve alakulás feltétele a legalább harminc fős tagság és a legalább 300 kh mezőgazdasági ingatlan megléte volt. Közvetlen irányításukat a kormány a megalakuló tanácsok mezőgazdasági osztályaira bízta. Mivel lényeges különbségek az önálló termelőszövetkezet és a III. típusú tszcs között nem voltak, az 1070/1953. számú határozat ezt a két formát egyesítette, és mezőgazdasági termelőszövetkezetnek (mgtsz) nevezte el. 14