Heves vármegye iratai 1304–1944 (1957) - A Heves Megyei Levéltár segédletei 5. (Eger, 2000)
IV-7 Heves és Külső-Szolnok vármegye adószedőjének iratai IV-7 HEVES ÉS KÜLSŐ-SZOLNOK VÁRMEGYE ADÓSZEDŐJÉNEK IRATAI Történeti áttekintés (A feudális kori összeírások ismertetése) Az adózási összeírásoknak igen nagy történeti forrásértéke van, mert egy időpontban az azonos szempontú adatok tömegét tudják nyújtatni egy-egy község, járás, sőt az egész megye területére vonatkozóan is, mivel egy adott időpontban a fejrovataik azonosak. A Heves megyei összeírások gyűjteménye különálló levéltári iratcsoportként csak 1786 után kezdett kialakulni. Liszkay Miklós, Heves és Külső-Szolnok vármegye első levéltárosa az 1786 előtt keletkezett valamennyi összeírást a közigazgatási iratok (IV-l/b) című nagy gyűjteménybe sorolta be. E gyűjtemény rendszerezésének elve a legszorosabb időrend volt, az összeírások is „Reg... Anno. ..Nro..." szövegű jelzetet nyertek. Az 1768 előtti összeírások egy részét a portális adó fizetésére kötelezett jobbágyok, másik részét a megyei házipénztári taksát fizető kurialista kisnemesek és az ezekkel összeírt molnárok, újtelepesek és egyéb taksások különböző szempontú vagyonösszeírásai (conscriptiones facultatum) és adókivetései (conscriptiones dicales) képezik. Csak elvétve akadnak más tárgykörben keletkezett összeírások. Az 1768 előtti összeírások közös sajátossága, hogy azok végrehajtására legtöbbször a megye adott utasítást. Az összeírások kéziratos füzetek, s egy füzet egy-egy járásra terjed ki. Az 1715-20. évi regincolaris conscriptio annyiban kivétel, hogy azt nem megyei, hanem országos rendelkezés szerint kellett végrehajtani. Mária Terézia úrbérrendezésének befejezése után az 1771-72. évi adóösszeírások fejrovatait nem a megye állapította meg, hanem a helytartótanács adott ki az egész országra érvényes új adóösszeírási utasítást, mely szerint ezután az adó alapja az úrbérrendezéssel egységesített jobbágytelek. Ezek a nyomtatott fejrovatokkal rendelkező füzetek már nem egy egész járást öleltek fel, hanem minden községet évenként egy-egy különálló füzetben írtak össze. Az adóösszeírást végző megyei embernek - szolgabírónak és esküdtjének - csak az volt a dolga, hogy az üresen hagyott rubrikákba beírja a jobbágyok nevét, a portális adó alá eső személyek, házak, földek, állatállomány, egyéb jövedelem s a kivetett dica mennyiségi adatait. Ezek a dicalis conscriptiok rendszerint több példányban készültek: egy példányt kapott a megyei perceptori hivatal, egyet a község stb. A levéltárban levő és belajstromozott sorozat a perceptoratus - megyei pénztár - példánya. A levéltár ezeket a vastag, folio alakú füzeteket nagy terjedelmük miatt nem volt képes a közigazgatási iratok csomóiba beszorítani, ezért „dicalis conscriptiok" címmel külön levéltári iratcsoportot alakítottak ki belőlük, s évek szerint, az adóközségi számok sorrendjében, lajstromozás nélkül gyűjtötte azokat. A dicalis conscriptiokhoz hasonló nagyméretű összeírások később is mind nagyobb számban jöttek létre: ilyenek 1792-1813-ig a hadisegély (subsidium), a nemesi insurgensek összeírásai, a nyomdai úton előnyomtatott lapokból álló 18091813. évi „lustraris" nemesi összeírások, az 1828. évi regicolaris concriptio megyei példányai stb. 84
