Heves vármegye iratai 1304–1944 (1957) - A Heves Megyei Levéltár segédletei 5. (Eger, 2000)

IV-4I2 Heves és Külső-Szolnok, illetve Heves Vármegye Levéltárának iratai IV-412 HEVES És KÜLSŐ-SZOLNOK, ILLETVE HEVES VÁRMEGYE LEVÉLTÁRÁNAK IRATAI 1850-1950 Történeti áttekintés A Heves Megyei Levéltár két megye, Heves és Külső-Szolnok megye levéltárának anyagát tartalmazza. Heves és Külső-Szolnok vármegyét az 1569: évi 52. tc. egyesítette. Az egyesült vármegyék szétválasztása csak három évszázad elteltével, 1876-ban történt meg (1876:33. tc.). Ebből következően Külső-Szolnok vármegye levéltári anyaga - kivéve a szétválasztás alkalmával átadott 1867-1876. évi központi és járási közigazgatási anyagot, valamint a szolnoki törvényszék 1850 utáni iratanyagát - 1876-ig Heves vármegye levéltárában található. A nemesi vármegyei levéltári iratokat a XVI-XVI1. században az alispán, illetve a nótárius őrizte. Eger 1596-os eleste után a megyeszékhely előbb (1609 táján) Rimaszombat, majd 1613-tól Fülek vára lett. Itt ülésezett Nógrád és Pest megye közönsége is. Heves vármegye fennmaradt legrégibb közgyűlési jegyzőkönyve 1657ből való. Ettől kezdve találhatók meg a közgyűlési jegyzőkönyvek. A XVII. század közepén a levéltár őrzője már a nótárius volt, aki hivatalából való távozása során az alispánból, egy szolgabíróból és esküdtből álló bizottság jelenlétében volt köteles hiánytalanul átadni utódjának az iratokat. Ám 1657-ben Libercsey Ferenc nem kapta meg azokat elődjétől, Laszkary Ferenctől. Még 1661ben is kerestek rajta hiányos számadásokat. A levéltár védelmének gondolata 1664-ben arra indította Heves vármegye vezetőit, hogy a jegyzőkönyveket és az iratokat a védettebb Murány várába szállíttassák. 1682-ben újból Fülekre került a levéltár, ahol 1682. augusztus 12-én volt az utolsó közgyűlés. 1682-ben, amikor Thököly ostromolta a várat, a levéltár legrégibb, akkor három ládát kitevő iratai a várral együtt a tüz martalékává lettek. Csupán a közgyűlési jegyzőkönyvek maradtak meg. Az 1682 előtti jelentéktelen iratanyag valószínűleg később került a levéltárba. A török kiűzése után 1683-ban tartotta Heves vármegye saját területén az első közgyűlést. 1700-ig váltakozóan Gyöngyös, Pásztó, Pata és Eger volt a megyeszékhely, a 18. század alsó felében pedig állandóan Gyöngyös. Dévay András aljegyző volt az, aki 1722-ben letisztázta a jegyzőkönyveket és rendezte az iratokat. Az 17031710. évi jegyzőkönyvekhez mutatókönyvet, a levéltár anyagáról pedig lajstromot is készített. A levéltár e legelső lajstroma nem maradt fenn. Dévay gondoskodott a levéltári anyag biztonságáról is. 1723-ban ö tett javaslatot a levéltári anyagot tartalmazó ládáknak a gyöngyösi Szent Bertalan templom sekrestyéjében való elhelyezésére. A levéltárat tehát - valószínűleg az 1740-es évek végéig - a gyöngyösi ferencrendiek templomában őrizték. A megye már jobban törődött a levéltár sorsával: egyrészt ellenőrizte a jegyzőkönyvek vezetését, tisztázását, másrészt újból elrendelte, hogy a tisztviselők távozásukkor iratjegyzék kíséretében adják át irataikat a levéltárnak. A levéltár felelőse a főjegyző volt. Amikor 1747-ben a vármegye elhatározta, hogy Egerben megyeházát építtet, Dévay alispán a legelső helyen javasolta, hogy abban a levéltár állandó helyiséget 268