Csiffáry Gergely: A Heves megyei levéltárban őrzött gazdasági szervek iratai 1846–1953 - A Heves Megyei Levéltár segédletei 3. (Eger, 1998)
Takarékpénztárak
Ill Hitelszövetkezetek I. Történeti áttekintés Magyarországon a hitelszövetkezeteket az 1894. évi XXIII. törvénycikk alapján hozták létre. A tevékenységüket a Pénzügyminisztérium felügyelte, mint főhatóság. A hitelszövetkezet, mint pénzintézet, egyben a szövetkezeteknek is az egyik fajtája. Célja, hogy a tagjaiknak olcsóbb hitelt szerezzenek. Ezt a célt kisebb részben a tagok által jegyzett üzletrészek útján, nagyobb részben idegen tőkék (betétek, kölcsönök) segítségével érhette el. A korszakban a kisiparos és a kisgazda saját üzemi tőkével rendszerint nem rendelkezett. Ennélfogva működése, termelése biztosításához és fejlesztéséhez időről időre, hitelre szorult. Viszont ezek a kisgazda személyek külön-külön nem juthattak bankhitelhez, mert részint nem tudtak kellő anyagi biztosítékot nyújtani, másrészt azért sem, mivel igen kis hitelösszegekről volt szó. A hitelszövetkezetek azért alakultak, mert az egyes kisgazdasági alanyok külön-külön hitelhez nem juthattak csak akkor, ha többekkel egyesültek. A több kisebb erő egyesüléséből keletkező hitelszövetkezetek viszont már hitelképesek voltak, s az ezeknek engedélyezett hitel a tagok rendelkezésére állt. A hitelszövetkezetek voltak azok a csatornák, amelyeken keresztül a nagy bankoktól a pénz a kisiparos műhelyébe, vagy a mezőgazdasági kistermelő gazdaságába eljutott. A hitelszövetkezetek előre meg nem határozott számú tagokból álló társaságok voltak, amelyek a kölcsönösség alapján tagjaik hitelszükségletét könnyebben és olcsóbban elégíthették ki. Tagjaik mindig egyetemlegesen, de néha korlátoltan, máskor korlátlanul felelősek voltak harmadik (idegen) személyekkel szemben. A hitelszövetkezetek közgazdasági jelentősége és elsődleges célja a kis egzisztenciák gazdasági erősítése volt. A korai időszakban - 1920 előtt - a hitelszövetkezetek egy tekintélyes része azonban burkolt uzsoravállalkozás lett, ahol a belépés és üzletrészjegyzés csak álcázott formája volt az uzsorakamatnak. Az első világháború és az azt követő forradalmak után elmélyülő gazdasági válság miatt sok hitelszövetkezet csődbe jutott. 21 6 Nem véletlenül került sor újabb törvényi szabályozásra. A hitelszövetkezetek működését módosította az 1920. évi XXX. törvénycikk és az 1924. évi XVIII. törvénycikk. 1920-tól hitelszövetkezetek csak úgy alakulhattak meg, ha tagjaivá váltak az Országos Központi Hitelszövetkezeteknek (OKH). Ezt az állam alapította és támogatta. Az OKH lett a hitelszövetkezetek kötelékszervezete, amelyet az állam törvényben megállapított összeggel támogatott és ellenőrzött. Az OKH feladatához tartozott a hitelszövetkezetek támogatása, ellenőrzése és hiteligényeik kielégítése. Az állami támogatás következő formái léteztek: az állam jegyzett alapítványi üzletrészeket, hozzájárult a hitelszövetkezetek alapítási költségeihez, az üzemi költségekhez, bélyegilleték és portóköltség-mentességet adott, stb. Az OKH felügyeleti jogot gyakorolt a tagszövetkezeteknél egy-egy igazgatósági és felügyelőbizottsági küldötte révén, és az OKH mondhatta ki a hitelszövetkezet feloszlását és rendelte ki a felszámolókat. 21 7 A hitelszövetkezetek a két világháború közti időszakban fokozatosan a jómódú kisiparosok és parasztok érdekvédelmi szerveivé váltak. A Gazdasági Főtanács 24/1946. számú határozata értelmében az OKH ügyköre a Hitelvéleményező Bizottság által jóváhagyott esetekben az üzemanyag-utalványok kiadásával bővült, amiről a Gazdasági Főtanács számára rendszeresen jelentést készített. A törvény értelmében alapító tagjai azok, akik az alaptőkéhez alapítványi üzletrésszel hozzájárultak. Rendes tagok azok a gazdasági és hitelszövetkezetek, amelyek az OKH-ba tagokként beléptek. Igazgatósága elnökből és két alelnökből állt. Elnökét az államfő, egyik alelnökét a földművelésügyi miniszter nevezte ki, a másik alelnököt a közgyűlés választotta. Az igazgatóság tagjai a Pénzügyminisztérium két kiküldöttje, 4 alapító tag, és 6, a tagszövetkezetek által választott személyből kerültek ki. Az elnök a szerv hivatali apparátusának élére vezérigazgatót nevezett ki. Az OKH működését a 8600/1947. sz. Korm. rendelet megszüntette. Jogutódja az OKH és az Országos Földhitelintézet összevonásával létrejött Országos Szövetkezeti Hitelintézet lett. A rendeletet a Magyar Közlöny 1947. VII. 13-i 157. számában tették közzé. 21 8 Az Országos Szövetkezeti Hitelintézet (OSZH) további működését a direkt állami beavatkozás rendeleti úton időközben több területen módosította. A 4330/1949. sz. minisztertanácsi rendelet 219 felhatalmazta az OSZH-t, hogy elrendelheti hitelszövetkezetek más hitelszövetkezetekbe való beolvasztását, ha azt a hitelszövetkezeti hálózat átszervezése, vagy egyéb hitelpolitikai szempontok, illetőleg a beolvadó hitelszövetkezet működésének elégtelensége miatt indokoltnak látta. A magyar állam szervei. 1985.1. 233. Révai Nagy Lexikona, 1914. 144-145. MADZSAR J., 1928.277. MADZSARJ., 1928. 277. A magyar állam szervei. 1985. I. 233-234. Magyar Közlöny, 1949. XI. 26. 246.
