Csiffáry Gergely: A Heves megyei levéltárban őrzött gazdasági szervek iratai 1846–1953 - A Heves Megyei Levéltár segédletei 3. (Eger, 1998)

Kiadói előszó

9 Kiadói előszó A repertórium szó az átlagember számára olyan latin eredetű fogalmat takar, amelyet tárgymutató, forrásjegyzék vagy irodalmi adattár értelemben használunk. A repertórium a levéltári szakkifejezések közt egy-egy forráscsoport legteljesebb, leginkább részletekbe menő ismertetését jelenti. Napjaink információs forradalmában múlhatatlan szükség van arra, hogy a nemzeti történeti múlt legfontosabb és alapvető írott forrásbázisait őrző levéltáraink anyaga a legszélesebb szakmai nyilvánosság és felhasználói kör elé kerülhessen. E célt szolgálják a levéltári irategyüttesekről készült repertóriumok, amelyek mind jelenlegi, mind pedig potenciálisan később számba jöhető kutató és a forrásokat egyéb szempontból használó közönség munkáját segítik. Az 1945 előtti korszak gazdasági szervezeteiről eddig csupán a Magyar Országos Levéltárban és Budapest Főváros Levéltárában őrzött iratokról jelentek meg repertóriumok. A hazai vidéki közlevéltárak ezidáig nem adtak közre egyetlen repertóriumot sem a náluk őrzött gazdasági szervek iratairól, több ok miatt. Először is a megyei és városi archívumokban szinte mindenütt töredékesen, hiányosan maradtak fenn a gazdaság regionális történelmi múltjának az iratai. Ennek hátterében részben kikerülhetetlen, részben azonban társadalmi-gazdasági-politikai intézményrendszerek által előidézett okok rejlenek. Objektív adottságot jelentett és jelent, hogy Magyarország legjelentősebb ipari, kereskedelmi, pénzügyi cégei a fővárosban koncentrálódtak, s eleve viszonylag kevesebb önálló tőkés vállalkozás centruma - és irattára - helyezkedett el a vidéki városokban. Az emberi-társadalmi tényező negatív hatása először is abban mutatkozott meg, hogy az 1945 előtti hazai levéltári törvénykezés kevés hangsúlyt helyezett a gazdasági szervek iratainak a levéltárba kerülésére, amivel szemben történészeink több ízben felemelték szavukat, gondolunk itt elsősorban Szabó Istvánra. A magyarországi levéltárakban található gazdasági szervek iratanyaga 1945 után került közgyűjteményi hatáskörbe. A beszállított iratok eleve hiányosak, csonkoltak voltak, mert számtalan esetben a háborús pusztítások (bombázások és tüzek) áldozataivá lettek. További súlyos iratpusztulások érték gazdaságtörténetünk pótolhatatlan iratait az 1945 utáni államosítással, mert az anyag megmentésében mind a kisajátított tulajdonosok, mind az új állami szervek, szervezetek szakképzetlen vezető garnitúrája kölcsönösen ellenérdekelt volt. Az előbbiek az iratanyag szándékos elvitelével, elpusztításával az új tulajdonosokat kívánták működésképtelen helyzetbe hozni, az új, elsősorban politikai vezetés számára pedig akkortájt nem volt fontos, hogy megmaradjanak a korábban jól prosperáló cégek virágzásának a bizonyítékai. A repertórium elengedhetetlen szakmai tartozéka, mindazon intézmények szervezetének ismertető leírása, amelyek keretei között tevékenységük, s ennek megfelelően iratkezelésük zajlott. Az 1945-50 előtti gazdálkodó szervezetek esetében különleges nehézség, hogy a részlegesen fennmaradt vállalati, banki és hitelszövetkezeti irattárak anyaga, azok irattári rendje nehezen helyreállítható. Ugyanakkor a már rendezett iratok sok esetben szinte alig adnak lehetőséget arra, hogy abból hiteles szervtörténetet lehessen összeállítani. Végül, de nem utolsó sorban, a hiányosan, töredékesen beszállított gazdasági szervek iratainak a rendezéséhez nem csupán levéltári ismeretekre, hanem elsősorban gazdaságtörténeti irányultságra is feltétlen szükség van. Már csak azért is, mert a gazdasági szervek múltjára vonatkozó iratok hiánya sok esetben pótolható más levéltári fondokban rejlő vállalati, banki és hitelszövetkezeti jellegű iratokból. Továbbá, ismerve az egyes termelő üzemek, pénzintézetek működését, azok érdekeltségi viszonyainak a feltárásával további fontos adatok nyerhetők az országos érdekeltségű nagyvállalatok és bankok anyagában, amelyek elsősorban a Magyar Országos Levéltárban, továbbá Budapest Főváros Levéltárában maradtak fenn. Az iparfelügyelet révén pedig a különböző kereskedelmi és iparkamarák feltáratlan anyaga is sok fontos ismeretet rejt. A hiányos levéltári forrásokat ki lehet egészíteni a gazdasági, pénzügyi kompaszok adataival, a régi helyi sajtó gazdaságtörténeti információival. A Heves Megyei Levéltárban őrzött, s 1846-1953 közt létezett gazdasági szervek iratait bemutató repertórium azért készülhetett el, mert annak összeállítója több mint két évtizede foglalkozik e régió gazdaságtörténeti múltjával, s gyűjti annak adatait. E munka is igazolja, hogy nem reménytelen vállalkozás egy-egy vidéki levéltár gazdasági fóndjairól repertórium összeállítása.