Csiffáry Gergely: A Heves megyei levéltárban őrzött gazdasági szervek iratai 1846–1953 - A Heves Megyei Levéltár segédletei 3. (Eger, 1998)
Bányák és ipari vállalatok
40 értéktelenek voltak, mert azokat kohósítani nem tudták. Érthető, hogy emiatt a bányászkodás több mint félévszázadig - 1860-1926 között - miért szünetelt. 1926-1931 között az Urikány-Zsilvölgyi Magyar Kőszénbánya Rt. Gyögyösorosziban cink- és ólomérckutató kirendeltséget állított fel. A gyöngyösoroszi ércbányászat múltjában éppen az Urikány-Zsilvölgyi Magyar Kőszénbánya Rt. által irányított kutatások voltak a legjelentősebbek. Ez időben történt a Péter-Pál-akna, a Károly-akna, a Károly-táró részbeni kihajtása. A kutatásokat 1930-ban már 40 bányász végezte. Végül az érckutatások során megállapították, hogy az itteni arany, ezüst, de főleg a cink-és ólomtartalmú ércekből a recski termelési keretek betartásával évente gazdaságosan előállítható 50 kg arany, 700 kg ezüst, 540 tonna ólom és 1770 tonna cink. A kincstár terveiben szerepelt is a gyöngyösoroszi ércbányászat felfejlesztése. A kutatásokat Gyöngyösorosziban a világgazdasági válság közbejötte nyomán megszüntették. 1945 tavaszán, a fegyverszüneti egyezmény értelmében, az ország területén egyetlen tarkaércbánya maradt, a recski ércbánya. Az Urikány-Zsilvölgyi Magyar Kőszénbánya Rt. a gyöngyösoroszi bányát az államnak megvételre felajánlotta. Az Iparügyi Minisztérium előterjesztésére a Minisztertanács 1945. június 27-én elfogadta az oroszi ércbánya megvásárlására tett javaslatot, s 0,55 millió pengő vételárért - a bányák államosítása előtt - az itteni ércbánya állami kézbe került. 4 1' A gyöngyösoroszi ércbánya korszerű bányászata 1949-ben kezdődött egy altáró kihajtásával, majd 1955-1956-ban indult meg az ólom- és cinkérc kitermelése. A gazdaságtalanul termelő bánya müvelését 1988-ban megszüntették. Irattári rendszer, kutatási mód Az érckutató kirendeltsége 1926-1931 között működött Gyöngyösorosziban, viszont a működésére vonatkozó iratok mindössze az 1928-1931 közötti 4 évből maradtak fenn. A megmaradt iratanyag döntően levelezésből áll. Az iratok az Urikány-Zsilvölgyi Magyar Kőszénbánya Rt. brennbergbányai telepéről 1952-ben selejtezetlenül kerültek előbb a soproni, majd onnét illetékességből az egri levéltárba. Glück Zoltán, a vállalat gyöngyösoroszi kutatásait irányító főmérnök 1928 elejétől 1931 júliusáig időrendben sorba rakta az Urikány-Zsilvölgyi Magyar Kőszénbánya Rt. Budapesti Központi Igazgatósága által hozzá küldött rendelkezéseket, meg az ezekre adott jelentéseinek a fogalmazványait. Miután a sorba rakás alapja a szoros időrend volt, így az azonos tárgyban készült beadvány és a reá adott válaszlevél fogalmazványa rendszerint nincs együtt. A központ is, meg a kirendeltség is egy lapon több tárgyat érintően levelezett, így a tárgyat is rávezették. Mindkét szerv feltünteti a saját iktatószámait is a leveleken. Sajnos azonban, nincs iktatókönyv, és ezért az anyagot csak darabonkénti átnézéssel lehet kutatni. A gyöngyösoroszi ércbánya korszerű bányászata 1949-ben kezdődött és 1988-ig tartott, amikor a vállalat az Országos Érc- és Ásványbányák gyöngyösoroszi üzemeként működött. Az 1949 utáni időszak vállalati anyagai a XXIX-21-es fondban érhetők el. A Magyar Országos Levéltárban az Urikány-Zsilvölgyi Magyar Kőszénbánya Rt. iratai között a gyöngyösoroszi kirendeltségre, ill. a telep államosítására további iratok találhatók az 1945-1948 közti évekből. Ezen kívül a NagybátonyÚjlaki Egyesült Iparművek Rt. vállalati fondjában a mátrai ércelőfordulásokról maradtak fenn iratok 1931-ből. Raktári jegyzék Titkárság iratai 1. a. Központi levelezés 1928 b. Központi levelezés 1929 c. Központi levelezés 1929 a. Központi levelezés 1930 b. Központi levelezés 1931 Jogi osztály iratai c. Bányakapitánysági körrendeletek 1928-1929 d. Bányakapitánysági körrendeletek 1931 Műszaki osztály iratai e. Glück Zoltán német nyelvű ismertetője a gyöngyösoroszi ércbányászatról 1930 f. Gyöngyösoroszi határában lévő Erzsébet bányatelek fektetési térképe 1930 g. Napi jelentések 1929-1930 4 9 CSIFFÁRY G., 1996. 35-36. 5 0 SÁRKÖZI Z„ 1977. 263.
