Csiffáry Gergely: A Heves megyei levéltárban őrzött gazdasági szervek iratai 1846–1953 - A Heves Megyei Levéltár segédletei 3. (Eger, 1998)
Bányák és ipari vállalatok
55 A nagy beruházások következtében a napi répafeldolgozást 2200-2300 tonnára emelték, míg 1889-ben napi 600 tonna volt a feldolgozó kapacitása a gyárnak. 1905 után a napi répafeldolgozás 2200-2300 tonnára nőtt. Ezután az első világháborúig nagyobb mérvű fejlesztésekre nem került sor Hatvanban. 7 0 1908. október 8-án a gyár részvénytársasággá alakult át és felvette a Hatvani Cukorgyár Rt. Deutsch Ignác és Fia nevet. A változtatás mögött az a szándék húzódott meg, hogy minden befektetés nélkül gyarapítsák a családi vagyont. Addig ugyanis a hatvani cukorgyár mint családi cukorgyár létezett, ezután pedig családi részvénytársasággá lett. A részvénytársasági forma lehetővé tette, hogy a család tagjai évenkénti osztalékban, az igazgatóságban betöltött tisztük alapján igazgatói jutalékban, míg alkalmaztatásuk esetén fizetésben is részesüljenek. A Hatvani Cukorgyár Rt. Deutsch Ignác és Fia cégnek az alaptőkéje 4 millió koronát tett ki, amely 400 db, egyenként 10 000 koronáról kiállított osztatlan, névre szóló és már befizetett részvényből állt. 7 1 A hatvani cukortermelés kis része jutott a hazai fogyasztókhoz, a zömét külföldre szállították. A gyárból került ki a hazai cukorexport egyhetede, mintegy 30 000 tonna. A cukorgyártás feltételeinek biztosításához hozzátartozott a cukorrépatermesztés megszervezése. A Hatvany-Deutsch család tagjai e téren is úttörő munkát végeztek. A répatermesztés meghonosításában szerencsés helyzetben voltak azok a gyáralapítók, mint például a HatvanyDeutschok vagy Schosbergerék (Selypen), akik a saját birtokaikon termesztették a répát, és így a mezőgazdasági és ipari üzemeiket egységes vertikumként kezelhették. A gyárak körül répatermesztő körzetek alakultak ki, amelyek belenyúltak esetenként a szomszédos cukorgyárakéba. Ez előbb-utóbb összeütközésekhez vezetett. Ennek elkerülésére rövidesen ún. réparayon egyezményekel kötöttek kölcsönösen biztosítva egymást, hogy csak a saját körzetükből szerzik be a répát. Ezeket a rayonszerződéseket a cukorgyárak a répatermelők kizárásával kötötték, akik a gyárosok által kiszolgáltatott helyzetben, leszorított árakon adhatták el és csak annak a gyárnak a répájukat, amelynek kijelölt körzetébe tartoztak. A hatvani cukorgyárhoz tartozott a legnagyobb répabeszerzési terület Magyarországon. 1925. március 27-i rendkívüli közgyűlésen megszüntették a Deutsch Ignác és Fia és a cukorgyár közvetlen érdekeltségét kifejező korábbi vállalati névhasználatot, s a Hatvani Cukorgyár Rt. Deutsch Ignác és Fia cégelnevezést felváltotta a Hatvani Cukorgyár Rt. 7 2 Figyelemre méltó az, hogy a Deutsch Ignác és Fia részvénytársasági cukorgyára mintegy búvóhelyül szolgált a családi részvényeknek. Jelentősen erősítve ezáltal a cukorgyár pénzügyi helyzetét. 1930-ban a cukorgyár értékpapírjai között már 33 cég részvényei szerepeltek. Az 1940-es évekre azonban a saját vállalatok és részvényérdekeltségek köre leszűkült. Viszont a cukorgyár és a Deutsch Ignác és Fia közös részvénytulajdonában megmaradt a Hatvani Növénynemesítő Rt., a Magyar Magtenyésztési Rt., a Hatvani Azbesztfedőpalagyár Rt. a megszűnéséig, továbbá a Hatvani Paradicsom Konzervgyár Kft., a Nagysurányi Cukorgyár és Finomító Rt. A cukorgyár és a Deutsch Ignác és Fia birtokában lévő részvények csökkenésének okai nem a gazdasági folyamatokban keresendők, miután azt az 1938 után életbe léptetett zsidóellenes törvények eredményezték, amelyek a zsidó állampolgárok közéleti és gazdasági szereplését, majd vagyonszerzését korlátozták. Ezek a törvények és rendeletek leszűkítették a Hatvany-Deutschok mozgásterét is. 7 3 A hatvani cukorgyár a két világháború közötti időszakban is a gyárak élvonalába tartozott, és nyereségesen működött. Viszont idővel a mérlegbeli tőketartalék számlán és a tartalékalap számlán több mint 4 millió pengő halmozódott fel. Ugyanakkor a cukorgyártás fejlesztésének gátat szabtak a hazai és a nemzetközi kartellegyezmények a piac merev felosztásával és szabályozásával. A gyár tőkései nem látták értelmét, hogy ezt a hatalmas tartalékot fejlesztő beruházásokkal csökkentsék. Ehelyett a tőke kivonását határozták el. E célból az alaptőke leszállításának és felemelésének manőverét hajtották végre. Először 1937. január 30-i közgyűlésen a részvények névértékét 180 pengőről 80 pengőre vitelével 5 millió pengőt a részvényeseknek fizettek vissza és az alaptőkét 4 millió pengőben szabták meg. így mód nyílt a tartalékok mozgósítására, ugyanakkor kimondták, hogy a tartalékszámlán összegyűlt 5 millió pengőt az alaptőkének 9 millió pengőre történő visszaállítására használják. így a részvények visszanyerték 180 pengős névértéküket. A részvénytársaság 1939-ben újabb alaptőke leszállítást hajtott végre. Május 5-én jelent meg a hirhedt második zsidótörvény, amely a zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozásáról döntött. 1939. május 10-i újabb rendkívüli ülésen az alaptőkét alapszabály-módosítással 8,1 millió pengőre vitték le. A továbbra is névre szóló részvények értéke 162 pengőre csökkent. Az 1939:4. tc. az ipari-kereskedelmi vállalatoknál tevékenykedő zsidók arányát 12%-ban állapította meg. Ekkor a Deutsch Ignác és Fia cég részvényeinek számát 37 500-ra csökkentették, és a részvényesek számát 17-re növelték. 1941-ben a vállalat székhelyét áthelyezték Budapestre, valamint fióktelep létesítésült Hatvanban. A budapesti cégbejegyzéshez elengedhetetlenül szükségessé vált a korábbi alapszabálymódosítások BENCZE G.-SUDÁR K„ 1989. 27-28. BENCZE G.-SUDÁR K„ 1989. 32. BENCZE G.-SUDÁR K„ 1989. 56. BENCZE G.-SUDÁR K„ 1989. 54-55.
