Csiffáry Gergely: A Heves megyei levéltárban őrzött gazdasági szervek iratai 1846–1953 - A Heves Megyei Levéltár segédletei 3. (Eger, 1998)
Bányák és ipari vállalatok
53 Az első világháború kitörése megakadályozta a gyár fejlődését. 1917-ben már csak 1 kemencével, 12 tégellyel termelt a gyár. 1920-ban a gyár az Erdőkincstár, majd 1929-ben a Nemzeti Közművelődési Alapítvány tulajdona lett az üveggyár. 1923-ban a parádi üveggyár nagy része leégett. A tűz után 1923. július 31-én az üzemet bérbe adták. 1923-ban az új bérlő, a Csehszlovákiához csatolt Málnapatakról áttelepült Kuchinka István üveggyáros és társa, hozzákezdtek a gyár újjáépítéséhez. Kuchinkáék lényegesen kibővítették a gyárat 3 olvasztókemencével. Korszerű prés- és fúvógépeket állítottak munkába, amivel a csiszolóüzemet is modernizálták. Végül is a régi üveghuta helyén európai értelemben vett üveggyárat létesítettek. Az üzem munkáslétszáma 200-220 fő körül mozgott. Az átalakítás eredményeként a parádi gyár készítette az akkori hazai öblösüvegszükséglet 15%át, ezen belül itt készült a gyógyszeresüvegek 90%-a. Ezen kívül a gyár termelésének 50%-át tette ki az 1920-1930-as években a finom kristályüvegek gyártása. 1929. július 23-án ismét tűz ütött ki a gyártelepen, leégett a gyártóépület, s a keletkezett kár 130 000 pengőt tett ki. 6 f' 1941. október 21-i újabb bérleti szerződéskötésre került sor, s ekkor a Nemzeti Közművelődési Alapítvány bérbe adta az üveggyárat a Hangya Ipari Rt-nek. A II. világháború megszüntette a külföldi megrendeléseket, de a gyár termelése a Hangya bérbevétele után sem csökkent. 1948. augusztus 5-én a Nemzeti Közművelődési, Alapítvány tulajdonában lévő parádi gyárat államosították. Ettől kezdve a vállalat új neve: Parádi Üveggyár Államosított Vállalat. 1949. október 10-én beszüntették a termelést a gyárban, ugyanis az Építőanyagipari Minisztérium Üvegipari Igazgatósága felszámolta. Felsőbb utasításra ugyanis az ajkai és tokodi üveggyárak vették át a parádi üvegtermelés helyét. 1954 májusáig szünetelt az üveggyártás. Ez alatt az idő alatt előbb szövőüzemet létesítettek, majd később karácsonyfadíszeket gyártottak Párádon. 1954 májusától újból üzembe helyezték az üveggyárat és mint a Salgótarjáni Öblösüveggyár leányvállalatát rekonstruálták. 1958-ban önállóvá lett a Parádi Üveggyár. 1993-ban privatizálták az állami vállalatot, a gyár neve: Párád Kristály Manufaktúra Kft. Az 1949-1950-ben átmenetileg megszüntetett parádi üveggyár iratait 1950-ben az Építőanyagipari Minisztérium Üvegipari Igazgatósága vette magához. Az iratok igen töredékesen és hiányosan kerültek a levéltárba mindenféle iktatókönyv és levelezési anyag nélkül. Mindezek hiányában a Nemzeti Közművelődési Alapítvány parádi üveggyára iratainak eredeti őrzési rendjét rekonstruálni sem lehetett. A nagy múltú üveghuta, illetve gyár történetére 1708-1927 közötti időkből nem maradtak fenn együttkezelt iratok. Ilyenek a Heves Megyei Levéltár más fondjaiban elszórtan találhatók. A Károlyijavak állami kisajátítása 1920-ban történt. Ezután az üveggyár és az egész uradalom az Erdőkincstár, majd a Nemzeti Közművelődési Alapítvány tulajdonába került. Ezen időszakból fennmaradt iratok (1927-1944 közti időkben) erősen csonkultak. Á megmaradt iratok, köztük az 1927. december 8-i szakmai felmérés során készült tanulmány, becses üzemtörténeti információkat hordoz. A XI-7-es fondban őrzött iratok egy része a Kuchinka-féle bérleti szerződés időszakára (19321942) nyújtanak betekintést. Az 1939-1942 közti időből őrzött Üvegértékesítő Kft. árjegyzékei a legfontosabb gyári termékek katalógusai egyben. Hasonló adatokkal szolgál az 1942. évtől töredékesen ránk maradt termelési napló. A háború idején hadiüzemmé nyilvánított parádi gyárban dolgozó munkások és alkalmazottakról készült személyi kartonok, a hadiüzemi személyzeti parancsnok 1942-1943. évi iratainak a legérdekesebb része. A XI-7-es fondban őrzött iratok darabonkénti átnézéssel kutathatók. Az üveggyárral kapcsolatos adatok lelhetők meg a XI-602-es fondban a Nemzeti Közművelődési Álapítvány Parádi Számvevősége iratai között a Heves Megyei Levéltárban. A parádi üveggyár 1945 utáni történetének írott forrásai a XXIX-8-as fondban érhetők el. Az üveggyár 1943-1946. évi történetére vonatkozó anyagok találhatók a MOL-ban, a Hangya Termelő, Értékesítő és Fogyasztási Szövetkezet iratai közt. Ezen kívül fennmaradtak a Hangya Ipar Rt. iratai közt a parádi üzem termelési jelentései 19451946, személyzeti anyagok 1945-1947, az Üzemi Bizottság jegyzőkönyvei 1945-1947, OTI ügyek és levelezés 1946-1947, üzemi leltárak 1946-1947, műszaki levelezés iratai 1936-1949 közti évekből. Még ugyanitt, a Jogügyi Osztály anyagában érhetők el az üveggyár bérleti szerződései az 1941-1947 közti időszakból? 8 Irattári rendszer, kutatási mód Raktári jegyzék Személyzeti osztály iratai 1. Hadiüzemi személyzeti parancsnok iratai 1939-1944 66 CSIFFÁRY G„ 1998.96. CSIFFÁRY G„ 1996. 154. SÁRKÖZI Z.-TÓTH R„ 1983. 27., 40., 163., 167. 67 68
