Csiffáry Gergely: A Heves megyei levéltárban őrzött gazdasági szervek iratai 1846–1953 - A Heves Megyei Levéltár segédletei 3. (Eger, 1998)
Bányák és ipari vállalatok
16 lejtősakna 6, amelynek az 1960-as években Szeptember 2. lejtősakna volt a neve (átadására 1948. szeptember 2-án került sor), és javult a föld alatti szállítás is. 7 Az Egercsehi Szénbánya átlagos munkáslétszáma 8 I E v J Összes dolgoz ó ] 1908. XI. hó 800 1910 642 1913 915 1915 november 420 1920 638 1936 650 1938 633 1943. XII. 1. 759 (ebből 188 fő román munkaszolgálatos) Az egercsehi szénbányát súlyos háborús károk érték, amikor 1944. december 20-án a kivonuló német csapatok felrobbantották az erőmüvet, s ezzel megszűnt a bányában a munka, lehetetlenné vált átmenetileg a bánya víztelenítése is. A helyreállítás feszített ütemben, 1945 februárjában befejeződött s megkezdődött a termelés. 9 A 12.200/1945. MESZ rendelet értelmében 1946. január l-jén a házai szénbányászat állami kezelésbe került, és az 1946. évi XIII. tc. alapján pedig 1946. január 1-i visszamenő hatállyal állami tulajdonba ment át. Az államosítással egyidejűleg az egercsehi bányaigazgatóság különvált a bélapátfalvi cementgyártól. Ezután mindkettő önálló vállalatként üzemelt tovább. 1946. január 1jével ugyanakkor az egercsehi bányaigazgatósághoz csatolták az egri érseki uradalom szarvaskői államosított kőszénbányáját. Az államosítás előtt az Egercsehi Kőszénbánya és Portlandcementgyár Rt. egercsehi bányaigazgatóságának felettes szerve a saját budapesti központi igazgatósága volt. Az államosítás után a bányaüzem a Magyar Állami Szénbányák Rt. (rövidítve: MASZ) Egercsehi Üzeme, néha pedig Egercsehi Körzeti Üzemfőnöksége címet viselte, míg a felettes hatósága a Rima-ózdi Bányaigazgatóság, illetve a MÁSZ Rt. budapesti központja volt. Az egercsehi szénbánya államosítás utáni történetére vonatkozó iratanyag 1946. január 1-től kezdődően a XXIX-1 fondban található. A szénbánya 1987. év végén történt bezárásáig működött. A bezárás közvetlen oka a további bányászathoz szükséges feltárt, s termelésre előkészített szénmező hiánya. Irattári rendszer, kutatási mód Az egercsehi szénbánya iratanyaga az államosítás előtt nemigen lehetett jelentős, mert az itt maradt irattöredékek tanúsága szerint az érdemi adminisztratív tevékenységet a budapesti központ végezte. Ez a viszonylag csekély terjedelmű üzemi iratanyag is jelentősen csonkult 1944 végén, amikor a kiürítéskor az iratanyag nagy részét kazánba rakták és elégették. Az államosításkor a budapesti központi irodának az egercsehi bányára vonatkozó iratanyagát leszállították az egercsehi bányatelepre, míg a bélapátfalvi cementgyárat illető részét az ugyancsak önállóvá lett bélapátfalvi cementgyárba vitték. A központi iroda irataiból lényegesen kisebb rész jutott Egercsehinek. így az egercsehi szénbánya 1946 előtti iratanyagát túlnyomórészt a saját bányaigazgatóságán keletkezett, és az 1950 előtt nem ellenőrzött selejtezések folytán erősen megcsonkult iratmennyiség alkotja. A fennmaradt iratanyag zömében levelezésből áll. Ez a levelezés 1942-ig a központtal és egyéb felekkel, intézményekkel való levelezésre különült, de mindkét csoportja, vagyis a központi és az egyéb levelezés, iktatás nélkül szoros időrendben, hónaponként egybefűzve került irattárba. 1943-tól kezdve megszüntették a kronologikus sorrendet, helyette a növekvő levelezési anyagot évente iktatták és előre megállapított 30 tárgycsoportba sorolva puha fedlapok közé rakták. A Budapestvidéki Kőszénbánya Rt. pilisvörösvári és solymári szénbányáiban 1939-1940-ben a termelést vízbetörések miatt megszüntették. Érdekeltségüket - az Egercsehi Kőszénbánya és Portlandcementgyár Rt-t - a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt., a Magyar Altalános Kőszénbánya Rt., a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank Rt. és a Magyar Altalános Hitelbank Rt. vezetése alatt álló tőkéscsoportnak adták el. - JENEI K., 1968. 105. CSIFFÁRY G., 1977. 42-44., 59. Az Egercsehi Szénbánya sajátossága volt az, hogy üzemi létszáma évszakosan ingadozott. A munkáltató figyelembe vette, hogy a környék falvainak paraszti lakossága a kétlaki életvitel miatt - tavasztól őszig mezőgazdasági munkát végzett. Ezért ősszel felduzzasztott létszámmal a feltáró munkákat végezték, tavasztól pedig a széntermelésre helyezték a hangsúlyt. így például 1913-14 telén 1100-1200 munkás volt a bányánál. CSIFFÁRY G„ 1977. 53-54.
