Dézsmajegyzékek 3. Heves és Külső-Szolnok vármegye 1556 - Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 1. (Eger, 1998)
Tartalomjegyzék
11 BEVEZETÉS Sorozatunk első kötete 1981-ben jelent meg, melyben az 1548. évi dézsmajegyzékeket tettük közzé. Ennek bevezetőjében vázoltuk munkánk célját, részletesen ismertettük a közlés módját. Jelen kötetünk használatát megkönnyítendő, röviden összefoglaljuk korábbi ismertetésünk lényegét, valamint az előzőektől való eltéréseket. A dézsmajegyzékek közzétételére olyan kombinált közlési módot választottunk, amely egyrészt nagy súlyt helyez a földrajzi és személynévanyag betűhív közlésére, másrészt a gazdaság- és társadalomtörténeti kutatás rendelkezésére bocsátja az adózási tételeket, számadatokat táblázatos formában. Az abszolút forráshűségtől eltekintettünk, amikor a személyneveket egységesen nagy kezdőbetűvel írtuk, függetlenül attól, hogy a jegyzéken esetleg kis kezdőbetű szerepel. A további feldolgozó munkát segítendő statisztikai táblákat is készítettünk. Eltérően az eddigi kötetektől, minden egyes településnél közöljük az adózók eredeti listáját. A két vagy több területen adózóknak csak az adómennyiségét vontuk össze, nevüket minden helyen meghagytuk, sőt az adó összegét ismételten közöljük, de ez esetben mindig zárójelben. A forrásközlő rész felépítése: Az 1556. évi lajstromokat a dézsmaszedő kerületek (districtusok), vagy járások (processusok) szerint, és abban a sorrendben írjuk le, amint azok a Magyar Országos Levéltárban, a Magyar Kamara Archívumának Regesta Decimarum fondjában (E 159; 100., 273. csomó) elhelyezést nyertek. Elkülönítjük a három alapvető tárgyi típust: a gabona-, a bor- és báránytizedek jegyzékeit. A méhrajokat, a kereszténypénzt fizetőket annál a csoportnál közöljük, ahol az összeírok feljegyezték őket. Az egyes dézsmafajtákat külön táblák tartalmazzák, de az egyes családfők könnyen azonosíthatók a táblázatban feltüntetett sorszámok, illetve az azokra tett kölcsönös utalások segítségével. Az eredeti elhelyezési rend követése a bordézsmajegyzékeknél maradéktalan. Az utánuk következő gabona-, majd bárány lajstromok kerületeinek sorrendiségénél azonban már alkalmazkodtunk a bordézsma-districtusokhoz, azaz Eger és Gyöngyös környékét a gabonadézs- mával az Egri Völgy és a patai kerület nyitja meg, majd a MOL-beli sorrendben következik a többi gabonatized-kerület. Hasonló elvet tartottunk szem előtt a báránydézsma közlésénél. Egy-egy dézsmakerületen belül nem változtattuk meg a helységek eredeti sorrendjét, nem modernizáltuk névalakjukat, (természetesen a mutatóban a mai településnevek is szerepelnek), továbbá az adózó jobbágycsaládfők névsorát sem. A bort-mustot jelentősebb szőlőtermelő településeken szőlőhegyenként (promontoriumok) tizedelték. Ezt a rendet megtartjuk, de egy táblázatba foglaljuk egyazon szőlőbirtokosnak a dézsmá- ját, úgy, hogy külön függőleges rovatokba, egy sorban összegezhetően kerül a különböző szőlőhegyekről származó adórész. Ezáltal egy adózó, illetve szőlőtermő terület teljes tizedmennyisége éppúgy leolvasható, mint a szőlőhegyek összmennyisége. A dézsmakerületek táblázatai előtt, ha ismerjük, közöljük a dézsmaszedők nevét, foglalkozását, az összeírás időpontját, az alkalmazott mértékéket és a táblázat rovatait. Az egyéb megjegyzések a jegyzetapparátusba kerültek. A táblázatokat egységes elvek szerint szerkesztettük. A mértékeket közös nevezőre hoztuk: a gabonaféléket kévében (vagy ha használták, falcaturában, cumulusban, jugerumban), a bort budai iccében, az állatokat darabszámban, a megváltási tételeket dénárban adtuk meg. A táblázatokban szereplő mennyiségek mindig tizedek, úgyanígy a statisztikai számításoknál is tizedekkel dolgoztunk. Az összegzésnél az általunk ellenőrzött összeg szerepel, ha a decimátoroké ettől eltérő, azt a jegyzetben közöljük. A kiadásoknál az eredeti adatokat kellett megtartanunk. Ha-
