Heves megye történeti archontológiája (1681–)1687–2000 - A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 14. (Eger, 2011)
Rövidítések jegyzéke
TISZTVISELŐI ÉLETPÁLYÁK Vass János, dr. vajki1231 főispán, teljhatalmú népbiztos 1873. május 4-én született Egerben János Lajos keresztnéven. Apja Vass Lajos római katolikus ájtatos alapítványi kezelő pénztámok, anyja Blaskó Mária volt. Középiskoláit Egerben és Kecskeméten végezte. 1892 és 1896 között folytatta tanulmányait a budapesti egyetemen, majd 1899-ben doktorált a jogtudományi karon. Rövid ideig ügyvédjelölt volt, de meghatározó tevékenységi területévé a közigazgatás vált. 1897-től szolgabíró, a következő évtől negyed-, 1901- től harmad-, 1906-tól másod-, 1907-től első aljegyző lett Heves vármegyében. 1913-tól 1917 közepéig a másodfőjegyző tisztét töltötte be. Különösen a tűzrendészed közigazgatás terén végzett kiemelkedő munkát. Nem csak a Pétervásárai járásban, ahol 1905 és 1908 között ő látta el tűzrendészeti felügyeletet, hiszen például 1912-ben a Szentpéterváron megrendezett világkongresszuson előadást tartott Magyarország tűzrendészeti igazgatásáról. 1917. július 25-én nevezte ki az uralkodó Heves vármegye főispánjává. 1918. március 6-án saját kérésére az uralkodó felmentette tisztségéből. 1918 júniusa és novembere között a Függetlenségi és 48-as Párt programjával Eger országgyűlési képviselője volt. Az őszirózsás forradalom időszakában, 1918. november 4-én a Magyar Nemzeti Tanács és a Népkormány teljhatalmú népbiztossá nevezte ki Heves, Borsod és Nógrád vármegyék területére. 1918. november 12-től a Közélelmezési Minisztérium államtitkára, 1919. január 19. és 22. között tárca nélküli miniszter, 1919. január 22-től két hónapig vallásügyi miniszter volt. Ő szervezte meg a vallásügyi tanácsot Baranyai Sándor, Timon Ákos, Túri Béla és Zborai Miklós részvételével. A Tanácsköztársaság idején az elsők között tartóztatták le, és csak Roma- nelli olasz ezredes közbenjárására bocsátották szabadon. A proletárdiktatúra bukása után nem tért vissza a vármegyei közéletbe, országos szinten pedig kétszer is sikertelenül indult a parlamenti képviselőválasztásokon. Budapesten hunyt el 1936. április 19-én. K. M. 1231 Szinnyei 14:964. h.; Udvardy 711-712. p.; ÚMÉL 6:1131. p.; AJ 1908. 4., 6. p.; HHL 1917. 173. p., 1918. 55., 137., 262. p.; EU 1917. július 25. 3. p., augusztus 14. 2-3. p., 1918. március 13. 2. p., november 5. 2. p., november 14. 1. p.; HML VIII-1 252-256. rsz.; HML IV-402/a 57. rsz. 488^198. p. 581
