Heves megye történeti archontológiája (1681–)1687–2000 - A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 14. (Eger, 2011)
Rövidítések jegyzéke
TISZTV1SELŐI ÉLETPÁLY ÁK Tömösváry János, vitéz gálóchi1221 főszolgabíró, járási főjegyző Margittán született, Bihar megyében 1891. május 17-én. Apja Tömösvári József vármegyei árvaszéki ülnök, anyja Merza Anna volt. Családnevét hivatalos iratokban Tömösvári formában is írták. 1928-ban nemes Gáspárdy Sárával kötöttek házasságot, gyermekeik Theodora, Johanna és János nevet kaptak. Középiskoláit Egerben végezte. Jogi tanulmányait az 1910/11-es tanév I. félévével kezdődően az Egri Érseki Jogakadémián folytatta, ahol 1919-ben államtudományi államvizsgát tett. A I. világháborúban kétszer megsebesült, tulajdonosa volt a III. osztályú Katonai Érdemkeresztnek a kardokkal, ezüst és bronz Signum Laudisnak a kardokkal, a bronz Vitézségi, Sebesülési, a Károly-csapatkereszt és Háborús Emlékéremnek és a Mariáner-keresztnek. 1925 augusztusában a haza védelmében felmutatott érdemeiért a kormányzó vitézzé avatta. 1919 januárjában lépett Heves vármegye szolgálatába, s ugyanabban az évben helyettes szolgabíróvá, majd december 29-én szolgabíróvá választották. Ekkor a főispán mellé rendelték be titkári minőségben. 1920 februárjától szolgabíró volt a gyöngyösi főszolgabírói hivatalban. 1920. augusztus 2-án a minisztertanács az 1920. évi XI. te. 3. §. 121 bek. alapján hozott határozattal állásában meghagyta. 1921 szeptemberében a Gyöngyösi járásból az Egri járásba helyezték át ugyancsak szolgabírói minőségben. 1923-ban tiszteletbeli főszolgabírói címet kapott. 1924. szeptember 23. napjától a Hevesi járásban a főszolgabírói állást töltötte be, majd 1929. november 26-án tisztségében újraválasztották. 1934 májusában ideiglenes kinevezéssel, majd szeptember 4-én véglegesen áthelyezték a hatvani főszolgabírói hivatalba, ahol 1944. november 12-ig teljesített szolgálatot. 1936-ban megkapta a Magyar Vöröskereszt érdemkeresztjét. 1944 elején rendeletben utasította a Hatvani Kaszinót zsidó származású tagjainak kizárására, amit azonban az elnökség nem teljesített. November közepén végrehajtotta a nyilasok kiürítési parancsát, felszólítására a járási hivatal tisztviselőinek többsége elmenekült Hatvanból. Tömösváry 1944 novemberében családja után a Vas megyei Rum községbe távozott, ahol 1945. január 28-án a rumi körjegyzőséghez osztották be, s a község közellátásában segédkezett. 1945. április 27-én az országot elhagyva az ausztriai Dölsach községbe ment, ahol szeptember 20-án angol fogságba esett, s a weissensteini táborból 1221 Benkóczy 100-102. p.; Békássy 37., 267-268. p.; Gudenus 2000 31. p.; HA 34., 58. p.; HHL 1920. 16. p„ 1921. 272. p„ 1923. 147. p„ 1924. 195., 200. p., 1934. 72. p., 1946. 50. p. hivatkozva 77/kgy., 12994/a.l946.; „Művelt elit” felvétel; PIM CSA.; PIM MÉI.; BFL Budapest XII. kér. állami halotti anyakönyvi másodpéldány 1022/1974.; HML IV-407/c 7. rsz. hivatkozva 14.099/a.l929, 10.506/a.l930., 8. rsz. hivatkozva 11,698/a. 1943., 16.000/a.l945.; HML IV-417 16. rsz. 2222. sz. letét; HML VIII-1 82. rsz.; HML XXI-2/a 1. rsz. 77/kgy.l946,12.994/a.l946. 572
