Heves megye történeti archontológiája (1681–)1687–2000 - A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 14. (Eger, 2011)
Rövidítések jegyzéke
TISZTV1SH Lül ÉLETPÁLY ÁK Szapáry Gyula, gróf szapári, muraszombati és széchyszigeti1199 főispáni helytartó, királyi biztos 1832. november 1-jén született Pesten. Apja gróf Szapáry József (1799-1871) udvari tanácsos, anyja báró orczi Orczy Anna (1810-1879) volt. 1874. május 30- án vette feleségül gróf tolnai Festetics Karolinát (*1838). Hét gyermekük született. A szabadságharc idején szüleinek egyik birtokán gazdálkodott. 1856-ban megalakította a Külső-Szolnok megyei gazdasági egyesületet, melynek elnöke volt 1867-ig. Jogi tanulmányainak befejezése után Heves és Külső-Szolnok vármegye szolgálatába állt. Az 1860. évi ún. októberi diplomával rövid időre helyreállított rendi alkotmányos intézmények idején, 1860. december 13-án a vármegye első alispánjává választották, mely tisztséget 1861. november 18-ig viselte, székhelye Szolnokon volt. 1860-1861-ben a szolnoki kerület országgyűlési képviselőjének választotta a Felirati Párt színeiben. A provizórium alatt visszavonult. Az 1865-1868-as években az országgyűlésben ismét a Deákpártot, illetve a szolnoki kerületet képviselte. 1867. március 31-én Heves és Külső-Szolnok vármegye főispáni helytartója lett. A székfoglalóját április 29-én tartotta. Új tisztségéből adódóan átkerült a felsőházba. 1868. december 31-én királyi biztosnak nevezte ki az uralkodó, miután a megye baloldali többsége szembefordult a parlamenti többséggel. Az uralkodó teljhatalommal ruházta fel. 1869. december 27-ig töltötte be ezt a tisztet. A dualizmus korában az országos politika vérkeringésébe került. 1869-től belügyminiszteri tanácsos, 1870-től közmunka és közlekedésügyi minisztériumi államtitkár lett, az országgyűlésben pedig a galgóci kerület képviselője. 1871- ben lemondott az államtitkárságról. Közben több intézetnek, egyletnek volt részint elnöke, részint igazgatója. 1873-ban a törökszentmiklósi kerületben választották Deák-párti képviselőnek. 1873. március 5. és 1875. március 2. között belügyminiszter volt. 1875 és 1878 között újból - de immár a Szabadelvű Pártot támogató - parlamenti képviselője volt a törökszentmiklósi kerületnek. 1878. december 5. és 1887. február 11. között pénzügy-, közben ideiglenesen 1880. április 14. és 1880. április 24. között közmunka- és közlekedésügyi, 1889. április 9-től június 15-ig földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi, 1889. április 16-tól 1890. március 15-ig földművelésügyi miniszter volt. Közben 1890. március 13- án Magyarország miniszterelnökévé választották, mely tisztet 1892. november 17-ig töltötte be (1892. október 6-án nyújtotta be lemondását). 1199 Bölöny 392. p.; Gudenus 1990-1999 4:13. p.; MNZS Főrangú családok 1:223-224. p.; MTCN 1875. 43. p.; MTCN 1899. 36., 38. p.; ÜGY 1892-1897. 316-317. p.; PMo. 498-505. p.; RNL 17:359. p.; Szederkényi 4:424. p., 430. p.; Szinnyei 13:390-392. h.; EU 1905. jauár 25. 4. p.; HHL 1943. március 1.; HML IV-252 1. rsz. 19. p.; HML IV- 253 1. rsz. 1-4. p., 3. rsz. 47. p.; HML IV-256 2. rsz. 1869:291. 557
