Heves megye történeti archontológiája (1681–)1687–2000 - A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 14. (Eger, 2011)
Rövidítések jegyzéke
TISZTVISELŐI ÉLETPÁLYÁK az Érsekkertet. Megalkotta a város gazdasági és társadalmi életét szervező Kaszinó Társaság rendszabását (1832). Engedélyezte a zsidók letelepedését a városban. Támogatta az irgalmas rendi szerzeteseket, a Foglár-féle jogi iskolát, a papnöveldét, a szegények intézetét. 1828-ban és 1829-ben összesen három vizi- tációs körutat szervezett egyházmegyéjében. Eger városa Pyrker érseksége idején is folytatta ez egyházi fennhatóság alóli felszabadulási perét, de az uralkodó ez alkalommal is meghagyta a kettős földesuraság (az érsek és a főkáptalan) joghatóságát a város felett. A bécsi udvar királyi biztost küldött ki, akinek a jelenlétében tartották meg a városi tanácsi „építőszéket” 1841. június 17-én. 1847. december 2-án hunyt el Bécsben. Végakaratának megfelelően testét a lilienfeldi apátságban temették el, szívét pedig az egri főszékesegyház kriptájában helyezték el. K. M. Radics Gergely1173 főszolgabíró Nemességet 1652. szeptember 4-én dédapja, Gáspár nyert, melyet a következő évben Heves és Külső-Szolnok vármegye közgyűlésén kihirdettek. Apja Radics Mihály, birtokuk Tamaörsön volt. Családjából többen részt vettek a vármegyei igazgatásban, így egyik fia, Pál szintén a vármegye foszolgabírája lett. (Lásd: Radics Pál főszolgabíró és rokonsága.) Hivatali pályafutása a vármegyében 1746. december 29-én kezdődött, az ezen a napon tartott tisztújító közgyűlésen a Tamai járás esküdtjének (jurassor) választották meg. 1750. december 14-én hivatalában megerősítették, s a következő, hat év múlva megtartott tisztújításig esküdtként segítette a járás szolga- bírójának munkáját. 1756. április 26-án a Gyöngyösi járás szolgabírája (judex nobilium, judlium) lett. 1761. augusztus 25-én áthelyezték a Tamai járásba, ahol már főszolgabírói címet viselt. 1766. december 9-én a tisztújító közgyűlés főszolgabírói hivatalában megerősítette, szolgálati helyét viszont megváltoztatta, s a Tiszai járás élére állította. A következő két tisztújításon, 1773. április 19-én, majd 1778. április 28-án hivatali pozícióját és helyét változatlan módon hagyták. Halálesetét 1781. november 26-án jelentették be a közgyűlésen, s helyére ugyanakkor a fiát nevezték ki. Sz. J. 1173 Orosz 239-240. p.; HML IV-l/a 20. rsz. 1-5., 561-566. p., 22. rsz. 153-158. p., 25. rsz. 88. p., 27. rsz. 363. p., 31. rsz. 72. p., 36. rsz. 130. p., 39. rsz. 337. p.; HML IV-l/b 619. rsz., 621-622. rsz.; HML IV-7/e 9-14. rsz. 536
