Heves megye történeti archontológiája (1681–)1687–2000 - A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 14. (Eger, 2011)
Rövidítések jegyzéke
TISZTVISELŐI ÉLETPÁLY ÁK Polgáry Pál, dr.1167 főszolgabíró, aljegyző 1906. december 12-én Egerben született. Születési neve Polgáry Pál Miklós Gáspár Sándor. Apja Polgáry Miklós István állami leányiskolái tanár, anyja Benicky [sic!] Gizella Ilona Zsuzsanna volt. Családi neve hivatalos iratokban Polgári és Polgár változatban is előfordul. Felesége Legányi Mária volt, gyermekük Emese. Losoncon érettségizett, majd jogi tanulmányait az 1925/26-os tanév I. félévével kezdődően az Egri Érseki Jogakadémián folytatta. Hivatali pályáját Heves vármegyénél 1930. augusztus 26. napján közigazgatási gyakornokként kezdte meg. 1932-től 1941-ig - kezdetben megyei fogalmazóként - a Tiszafüredi járásnál szolgabírói feladatokat látott el. 1940 elején mint szolgabíró a Hatvani járásnál szolgált, ahonnan még az első negyedévben főispáni határozattal ismét a Tiszafüredi járáshoz helyezték. Akárcsak a Hatvani járásban, a tiszafürediben szintén ellátta a tűzrendészed felügyelői tisztséget is. 1941. február 1. és 1942. május 11. közötti - közelebbről nem ismert - időpontban megyei aljegyzővé lépett elő. 1942. május 11-én katonai szolgálatra vonult be. December 5. után - a frontról történő hazatérését követően - a Hevesi járásban ideiglenesen töltött be főszolgabírói tisztet. 1943. március 6. után az Egri járásba nevezték ki helyettes főszolgabírónak, majd április 21-én belügyminisztériumi kinevezéssel tölthette be ezt a tisztséget. Tagja volt az egri gettó kijelölésére és ellenőrzésére alakult öt főből álló bizottságnak. 1944. szeptember 21. napján katonai szolgálatra vonult be, rendfokozata főhadnagy volt. Ekkor az egri főszolgabírói hivatal vezetésével ideiglenesen Várallyay Lászlót bízták meg. (Lásd: Várallyay László, dr., helyettes főszolgabíró, járási főjegyző.) Polgáry Pál vezette azt a négy főből álló különítményt, amelyik 1944 októberében elkövette a Kerecsend határában történt vérengzést, melynek során munkaszolgálatosokat és katonákat gyilkoltak meg. Tetteiért felelősségre vonni már nem volt lehetséges, mert - amint egy 1946-ban keltezett alispáni határozatban olvasható róla - a harcok során „állítólag elesett”. Az Igazság című napilap tudni vélte, hogy a dunántúli harcokban sebesült meg, halt bele sérülésébe, s Vörösberény- ben temették el. Ezt a tényt erősíti meg Vörösberény jegyzőjének 1945. szeptember 3-án az Egri Népügyészséghez címzett átirata, mely szerint „dr. Polgáry Pál főhadnagy a vörösberényi katolikus temetőben nyugszik, 1945. március 11-én halt meg, de halálesete a vörösberényi hatotti anyakönyvben bejegyezve nincsen ”, valamint a 1157 Igazság 1945. 45. sz., 1946. 56. sz.; HHL 1930. 159. p., 1942. 28., 128., 134. p., 1943. 147. p., 1944. 275. p.; HIM Hadifogoly (2009. július 8.); .Müveit elit” felvétel; BFL Nü. 1263/1945. (Nagy Nándor szíves írásbeli közlése.); HML IV-407/c 7. rsz. hivatkozva 14.076/a.l932., 16.4456/a.l932., 22.274/a.l939., 8.622/a.l940.; HML IV- 407/c 8. rsz. hivatkozva 19.305/a.l941., 8.921/a.l942., 6.448/a.l943.; 11.453/a.l943.; 42.027/1943. B. M. III.; 18.506/a.l944., 8.421/a. 1946.; HML VIII-1 285. rsz.; HML XXXIII-1/a 117. rsz. 530
