Heves megye történeti archontológiája (1681–)1687–2000 - A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 14. (Eger, 2011)
Rövidítések jegyzéke
TISZTVISELŐI ÉLETPÁLY ÄK telre jelentkezett a belügyminisztériumban és a megyei törvényhatóságnál. 1944. október 25-én az alispán a Hatvani járáshoz helyezte szolgabírónak. Tömösváry János főszolgabíró november közepén tett kiürítési felszólításának nem tett eleget, hanem dr. Lászlóffy László járási tiszti orvossal és Baranyi Mihály kisegítővel együtt egészen a szovjet csapatok Hatvanba történő bevonulásáig a helyén maradt. A szovjet katonák a járási hivatal helyiségeit feldúlták, az iratokat nagyrészt eltüzelték, ráadásul Murai ingóságai is teljes egészében megsemmisültek. Ebben a lehetetlennek látszó helyzetben felsőbb utasítás hiányában átvette a járás vezetését, s egy magánlakásban működtette a járási hivatalt. Tevékenységét a főispán legalizálta, s hivatalosan is megbízta az eltávozott főszolgabíró helyettesítésével. (Lásd: Milassin Kornél főispán, kormánybiztos.) Murainak sikerült mind a helyi szovjet parancsnoksággal, mind a Szövetséges Ellenőrző Bizottsággal korrekt viszonyt kialakítania, így elévülhetetlen szerepe volt a Hatvani járás viszonyainak normalizálásában. Hivatalát 1945. február 12. napjáig látta el, amikor a főispán a Hatvani Nemzeti Bizottság javaslatára dr. Papp Zoltán községi ellenőijegyzőt nevezte ki főszolgabíróvá. (Lásd: Papp Zoltán, dr., főszolgabíró, járási főjegyző.) Ezután két hétig Murai szolgabíróként tevékenykedett tovább a járásnál. Főispáni határozattal 1945. március 10. után behelyettesítették a Tiszafüredi járás főszolgabírói székébe, április 6. után pedig a Pétervásárai járás főszolgabírójává, illetve - az ekkoriban bevezetett új tisztségnéven - főjegyzőjévé nevezték ki, ahol emellett a Szociáldemokrata Párt egyik helyi vezetője lett. Pártállása miatt a Magyar Kommunista Párt ottani vezetőinek közbenjárására B-listára került, majd 1946. augusztus 28-án dr. Murai (Mutschenbacher) Lászlót „mintha meghalt volna" minősítéssel alispáni előterjesztésre állásából a törvényhatósági bizottság elbocsátotta. 1947. március elején azonban a 90.506/1946. M. E. sz. rendelet értelmében ismét visszavették a köztisztviselők sorába, és a főispán kinevezte helyettes tiszafüredi járási főjegyzővé. 1948. október 16. és 1949. június 16. közötti - közelebbről meg nem határozható - időpontban állásáról lemondott. Ezt követően 1949-ben Aldebrőn vezetőjegyző lett, ahol még ugyanebben az évben fegyelmi eljárást indítottak ellene. További életútjára vonatkozóan adatok nem voltak fellelhetők. K. Gy. 503
