Heves megye történeti archontológiája (1681–)1687–2000 - A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 14. (Eger, 2011)
Rövidítések jegyzéke
TISZTVISELŐIÉLHTPÁLY ÁK grófi címet 1785. május 9-én kapta. Felesége kissennyei gróf Sennyey Antónia (*1760) volt, két gyermekük született. Tanulmányai befejezése után Hont vármegye jegyzője, majd alispánja és országgyűlési követe lett. 1767-ben kamarai tanácsosként működött Bécsben. 1779 és 1783 között Fiume és a Tengermellék kormányzója volt. 1783-ban az Udvari Kamara alelnökévé, 1784-ben Borsod vármegye főispánjává nevezte ki II. József. Az autonóm nemesi vármegyék felszámolása, illetve azoknak a tíz közigazgatási kerület (Distrikt) alá rendelése idején, 1785. március 18-tól a Pesti kerület főispánja ( administrator supremi comiti) lett, amelyhez Pest, Nógrád, Esztergom, Heves és Külső-Szolnok megye tartozott. A kinevezési okmányt az egri megyeházán a június 22-i közgyűlésen olvasták fel. Az új adminisztráció értelmében évente legfeljebb egyszer lehetett tartani közgyűlést, az ügyeket a kisgyűlésben kellett intézni. A kerületek élére állított főispánnal a vármegyei tisztikar a királyi parancsok és helytartótanácsi rendeletek végrehajtó közegévé változott. Ennek értelmében Majláth 1786 júniusáig nem is hívott össze közgyűlést. A helytartótanács 1786. június 28-i rendelete alapján azután vármegyei közgyűlést csak országgyűlés összehívása esetén lehetett tartani. Megszűntek a tisztújítások. A kerületi főispán nevezte ki vagy mozdította el - a császár által kijelölt megyei alispánok kivételével - az összes tisztviselőt. A közigazgatást a törvénykezéstől szigorúan elválasztották, az igazságszolgáltatás a megyei hivatalnokoktól független ún. alsófokú bíróságok (judicium subalternum-ok) hatáskörébe került. A kerületi főispán kegyelmezési jogot kapott. Majláth igyekezett minél jobban megismerni a rábízott törvényhatóságokat. így például utasította a Jászkun kerület főkapitány helyettesét, hogy írassa össze a districtus privilégiumait, készíttesse el a lakott helyek (falvak, puszták) pontos jegyzékét lakosaival együtt. Ehhez hasonló feladatot kerületének valamennyi megyéje kapott. Javasolta, hogy Eger helyett Gyöngyös legyen Heves és Külső-Szolnok megye központja (ez nem realizálódott). A rábízott terület bejárását terv alapján próbálta végrehajtani, de csak a Tamai járást sikerült vizitálnia. Elrendelte azt is, hogy a szolgabírák írják össze, van-e a falvakban jegyző, alkalmasak-e feladataik elvégzésére, vezetik-e a szükséges nyilvántartásokat. Az alárendelt megyék tisztviselőivel kérdőívek egészt sorát töltette ki, mindenekelőtt helyzetük megismerése céljából. Majláth 1786. október 10-én vett részt utoljára a közgyűlésen, mely után többet nem is tartottak II. József haláláig. Kerületi foispáni hivatalát 1787. január 25-ig vállalta; utódja Almásy Pál foispáni adminisztrátor lett A hivatalváltáshoz kapcsolódott, hogy Majláth Józsefet 1787. március 4-én királyi alkancellárrá nevezte ki az uralkodó. 1789. április 27-től már királyi fokamarás, egészen 1795. július 23-ig, amikor tárnokmester lett. Ezt a tisztségét 1797-ig viselte. 484
