Heves megye történeti archontológiája (1681–)1687–2000 - A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 14. (Eger, 2011)

Rövidítések jegyzéke

TISZTV KELŐI ÉLETPÁLY ÁK

Liszkay Miklós, olaszliszkai1096 főjegyző, levéltárnok

Zemplén megyei régi birtokadományos család, leszármazása 1590-től ismert. Lőrinc református pap ekkor nyert új adományt Olaszliszka birtokra. Dédunokája, Miklós 1659-ben kapott újított címeres levelet, majd az ő dédunokája, szintén Miklós telepedett át Heves és Külső-Szolnok megyébe: Losoncról költözött el először Vácra, majd - talán Eszterházy Károly püspököt követve - 1761 és 1768 között tovább Egerbe. (Lásd: Eszterházy Károly, gróf, egri püspök, örökös főispán.) Nemességét 1776-ban hirdették ki.

1768. március 24-én került a vármegyei tisztikarba, amikor Eszterházy főispán javaslatára levéltári lajstromozónak (registrator archivi) választották. Ekkorra befejeződött a megyeháza építése, ahol két helyiséget szántak a levéltár elhelyezésére, melynek 1683 óta gyarapodó iratanyaga még rendezetlen volt. Liszkayt ezek lajtromozásával bízta meg a közgyűlés, ő pedig rendezte az iratokat, lajstromot írt róluk, abból mutatókat készített, így lett a vármegye első levéltámoka, a ma is működő levéltári rendszer megalkotója. Állásában megerősítették 1773. április 19-én, 1775-ben pedig munkája elismeréséül és magasabb fizetése meghagyásával első aljegyzővé (primarius vicenotarius) nevezték ki, mivel a levéltár anyagát 1760-ig „dicséretre méltó szorgalommal kiválóan rendbe szedte és pontos mutatókkal látta el”. Új beosztásában is a levéltárrendezés irányítója maradt, csak 1778-ban vált meg ettől a munkától, amikor az április 28- án tartott tisztújításon főjegyzői (ordinarius nótárius) kinevezést nyert. Ugyanekkor táblabíró (assessor) is lett. 1784. április 27-én megerősítették tisztségében. II. József központi kormányzása idején egy darabig még mint „ober-notair” hivatalban maradt, 1787. szeptember 15. és 1789. július 20. közt távozott; nem ismeretes, miért és hogyan. Levéltári rendszere azonban megmaradt, noha a császár rendelkezései folytán átrendezték a teljes iratanyagot, ám halála után a közgyűlés Liszkay rendszerének visszaállítása mellett döntött.

1790. április 12-én a tisztújító közgyűlésen másodalispánnak jelölték, de nem választották meg. Továbbra is részt vett a megyegyűlés munkájában, alkalmi bizottságokban, küldöttségekben szerepelt, időszakos helyettesítéseket vállalt.

1790-1792-ben az egri jogakadémián tanított, tehát bizonyosan rendelkezettjogi végzettséggel, tanulmányairól azonban nincs adat.

Felesége Szeleczky Klára volt. Birtokai Berki és Sírok határában feküdtek.

Budán halt meg 1804. május 24-én.

K. L. E.

1096 Kempelen 6:395-398. p.; Kiss 2007. 165. p.; Orosz 173. p.; Soós 1942-1945. 266- 272. p.; Udvardy 662. p.; HML IV-l/a 28. rsz. 225 p.; 31. rsz. 74. p.; 36. rsz. 129. p.; 42. rsz. 117. p.; 52. rsz. 45. p.; 66. rsz. 431. p.; HML IV-l/b 619-633. rsz.; HML IV-4/b 13. rsz. 1706., 1822. sz., 49. rsz. 2096. sz., 74-79. rsz.

476