Heves megye történeti archontológiája (1681–)1687–2000 - A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 14. (Eger, 2011)
Rövidítések jegyzéke
TISZTVISELŐI ÉLETPÁLYÁK Heves és Külső-Szolnok vármegye igazgatásába 1695. július 1-jén került, amikor esküdt ülnöknek {juratus assessor) választották meg. Még ugyanebben az évben a szeptember 6-án tartott tisztújító közgyűlésen főjegyzővé {ordinarius nótárius) választották. A következő esztendőben hivatalában megerősítették, 1697. szeptember 19-én viszont maga mondott le tisztségéről. Ezt követően a megyei igazgatásban nem vállalt szerepet. A Rákóczi-szabadságharc idején 1707. április 5- én mint Bezerédi csapatának szállásmesterét (quarteriorum magister legionis Beze- redianae) említették a vármegyei jegyzőkönyvben. Sz. J. Kubinyi Rudolf, felsőkubini, nagyolaszi és deménfalvi1082 főispán A család több százados előtörténetére lásd: Kubinyi Mátyás főjegyző. Kubinyi Rudolf 1816. szeptember 2-án született a Gömör megyei Csízen. A család deménfalvi és katolikus fővonalából származott. Apja Kubinyi János (*1789), anyja Hellebronth Teréz (*1792) volt. 1842. október 27-én vette feleségül szügyi Trajtler Zsuzsannát. Öt gyermekük született. 1834/1835-ben végezte a másodévet az Egri Érseki Jogakadémián. Ügyvédi gyakorlatát 1838 szeptemberétől Dokus László királyi táblai bíró, valamint Pest vármegye alispánja mellett végezte. 1839. március 8-án tett ügyvédi esküt. 1840-ben kinevezték Gömör vármegye tiszteletbeli aljegyzőjévé. Várgedei birtokközpontját a társasági élet egyik regionális központjává tette. Műkedvelőként foglalkozott irodalommal és tudománnyal, cikkei jelentek meg az Athenaeum- ban, elbeszélő költeménye a Pesti Divatlapban. A vármegye politikai életében a reformellenzék oldalán vett részt. 1848 tavaszán tagja lett a Gömör és Kishont vármegyei középponti bizottmánynak. 1848. június 26-án a rimaszécsi választókerület képviselőjének választották. A liberális kormánypárti többséghez tartozott. A szeptemberi kormány- válság idején tagja volt annak a küldöttségnek, amely a birodalmi vezetés és a magyar minisztérium között próbált közvetíteni. A trónfosztást és a függetlenséget kimondó debreceni országgyűlésen már nem vett részt. A szabadságharc után hadbíróság elé állították, de 1850. július 20-án felmentették. Utazási korlátozás miatt várgedei birtokán gazdálkodott. A neoabszolutizmus bukása után, 1861-ben megyei főjegyzővé, majd ismét a rimaszécsi választókerület képviselőjévé választották. Az országgyűlésben a Felirati Pártot támogatta. 1865 és 1867 között Gömör megye főispánja, így a 1082 Almanach 1848-1849. 493-494. p.; Szluha 2000. 301. p.; Udvardy 689. p.; HML IV-301 1. rsz. 1. p.; HML IV-301 4. rsz. 171. p.; HML VIII-1 105. rsz.; HML IV-253 5. rsz. 568-571. p. 466
