Heves megye történeti archontológiája (1681–)1687–2000 - A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 14. (Eger, 2011)

Rövidítések jegyzéke

TISZTVISELŐI ÉLETPÁLY ÁK

és gazdasági ismereteit e vármegye élén is hasznosította. Befejezte Heves vármegye villamosítását, szabályoztatta a folyó- és patakmedreket, segítette az elemi csapásokat szenvedett szőlősgazdákat, vetőmaggal támogatta a földműveseket, aktív részese volt az ínségakcióknak. A kormányzó a Magyar Érdemrend közép- keresztjével tüntette ki és elnyerte a m. kir. titkos tanácsosi címet. Az 1944. május 5-i közgyűlés 17 éves főispánsága érdemeinek elismeréseképpen Heves Vármegye Törvényhatósági Bizottságának örökös tagjává választotta. A Magyarország német megszállását követő kormányváltozás miatt 1944. április 29- én lemondott főispáni hivataláról. 1944 júniusától újból gagyvendégi (Abaúj- Toma vármegye) birtokára költözött.

1982. január 23-án hunyt el Szentendrén, ott is temették el.

K. M.

Hegyi Gábor1026 főjegyző

Családja Pozsony vármegyéből, Hegyhétről származott, nemesi bizonyságlevelet Heves és Külső-Szolnok vármegyében 1730-ban állítottak ki számukra. Hegyi Gábor családi kapcsolairól, birtokviszonyairól, iskokolázottságáról adatok nem kerültek felszínre.

A Heves és Külső-Szolnok vármegyei igazgatásba 1752. augusztus 7-én került, amikor rögtön főjegyzővé (nótárius, nótárius stabilitus) nevezték ki. A következő tisztújításokon 1756. április 26-án és 1766. december 9-én hivatalában megerősítették. Az 1764. április 12-én megtartott közgyűlésen országgyűlési követté választották, társa az alispán volt. (Lásd: Sághy Mihály, ijj. báró, alispán.) A 20 éves folyamatos hivatali pályafutásának az 1772. július 6. előtt bekövetkezett halála vetett véget.

Sz. J.

1026 Orosz 113. p.; HML IV-l/a 21. rsz. 11-12. p., 22. rsz. 153-158. p., 26. rsz. 212., 248-250. p., 27. rsz. 362. p., 30. rsz. 335. p.; HML IV-l/b 619-620. rsz.; HML IV-7/e 10-13. rsz.

423