Heves megye történeti archontológiája (1681–)1687–2000 - A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 14. (Eger, 2011)

Rövidítések jegyzéke

TISZTVISELŐI ÉLETPÁLY ÁK

központosító kormányzása idején is hivatalban maradt, s biztosította a közigazgatás folyamatosságát Halasy Márton választott alispán távozása (lásd: Halasy Márton alispán) és Fáy Bertalan kinevezett alispán (lásd: Fáy Bertalan főispánt adminisztrátor) megérkezése közt. A császár halála utáni tisztújításkor, 1790. április 12-én, amikor a tisztviselők ismét választás útján nyerték el a hivatalukat, Gosztonyi Pál - noha alispánnak és másodalispánnak is jelölték -, nem kapott megbízatást. Csupán táblabírónak (assessor) nevezte ki a főispán. 1798. december 7-én került vissza a vármegyei tisztikarba - ugyancsak főispáni kinevezéssel - a megüresedett másodalispáni székbe (substitutus vicecomes), két év múlva pedig az alispáni tisztséget (ordinarius vicecomes) nyerte el Fáy Bertalan főispáni adminisztrátor döntése alapján. E posztján megerősítette a közgyűlés 1803. március 7-én, de az 1805. évi tisztújításkor már csak a jelöltek közt szerepelt. Vármegyei hivatali pályafutása ezzel véget ért.

Gosztonyi Pál németszecsődi Tarródy Annát vette feleségül, így jutottak birtokába a Tarródyak detki, ludasi, karácsondi, vizslási, domoszlói, markazi, felsőnánai (kisnánai) birtokai. Három fiuk közül a legidősebb, Pál, szintén alispáni hivatalt töltött be (lásd: Gosztonyi Pál, if]., alispán).

1822-ben Gyöngyösön halt meg.

K. L. E.

Gosztonyi Pál, ifj. gosztonyi és kövesszarvi1013 alispán

A család eredetére, Heves megyei ágának birtokaira lásd: Gosztonyi István főjegyző. Ifjabb Gosztonyi Pál hasonló nevű apja (lásd: Gosztonyi Pál, id., alispán) és Tarródy Anna fiaként 1781-ben született.

Hivatali pályája 1805. szeptember 23-án kezdődött, ekkor választották meg a Gyöngyösi járás első alszolgabírájának (primarius vicejudlium). Ezután minden választáson feljebb lépett a ranglétrán: 1811. április 30-án főszolgabíró (judlium) lett a Gyöngyösi járásban, 1814. november 22-én másodalispánnak választotta a közgyűlés, 1824. november 30-án pedig elfoglalta az első alispáni széket. 1827. szeptember 1-jén alországbírói, 1827. november 20-án pedig királyi tanácsosi kinevezést nyert. Alországbírói eskütételére 1827. december 18-án került sor, ezért ettől kezdve ténylegesen már nem látta el a vármegyei alispáni feladatokat, nem is kapott fizetést. (Formálisan csak 1828. április 15-én mondott le alispáni hivataláról.) A Hétszemélyes Tábla tagja lett 1844-ben. Érdemeiért az uralkodó a Szent István-rend vitéze kitüntető rendjellel jutalmazta meg.

1013 Nagy 3:425-428. p.; Orosz 101. p.; MNZS Nemes családok 1:236-240. p.; HMLIV- 1/a 67. rsz. 1030. p., 73. rsz. 343. p., 76 rsz. 840. p., 86. rsz. 900. p., 90. rsz. 1017. p., 92 rsz. 385. p.; HML IV-l/b 619-637. rsz.; HML IV-7/e 29-50. rsz.

412