Heves megye történeti archontológiája (1681–)1687–2000 - A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 14. (Eger, 2011)

Heves vármegye igazgatástörténete a középkorban és a török hódoltság idején 1000–1686

HEVES VÁRMEGYE IGAZGATÁSTÖRTÉNETE 1000 1686

rüket. Az eredeti területükről kiszorult, de a magyar végvárak védelmében újjászületett vármegyék tisztviselői között sorra jelentek meg az ún. hódolt szolgabírák és esküdtek, akik vállalták a kockázatot, hogy török fennhatóság alatt álló területen, valamely mezővárosban vagy jelentősebb faluban éljenek, s ott lássák el közigazgatási, bíráskodási stb. teendőiket. Ezt az előrehaladást megkönnyítette a török polgári hatóságok egyfajta visszahúzódása saját határváraikba; a tizenöt éves háború után megszüntettek minden mezővárosi kádi- hivatalt, az adószedést pedig egyre inkább a magyar községi bírákon keresztül kivitelezték. A befolyási övezetnek a 17. század folyamán a magyar rendiség javára lezajlott megváltozását különösképpen kifejezte az ún. törökösségnek (turcismus) mint - fej- és jószágvesztéssel járó - hűtlenségi véteknek (nóta infidelitatis) a megfogalmazása az 1659: 13. tc.-ben, mely szerint még a hódoltsági területen lakók sem fordulhattak a megmaradt török hatóságokhoz birtokügyekben, határvitákban és bármely panaszügyben, sőt ilyen súlyos bűntettnek minősítette a törvény a török levelek hordását, megyei vagy városi tisztikarok közvetlen érintkezését a török hatóságokkal, a török ruha viselését, szokásaik átvételét (pipázás stb.). Végeredményben a balkáninál fejlettebb magyar feudális államiság sikeresen állt ellen - nemcsak fegyveresen, hanem jogi, közigazgatási eszközökkel is - a török hódításnak, és ebben a nemesi vármegyék korabeli fejlődésének is jelentős szerepe volt.22

Heves megye területe a korszak első felében, Hatvan török kézre kerülésétől (1544) Eger végvárának 1596. október 13-i elestéig az ún. hódoltsági sávba, az azt követő 90 esztendőben lényegében teljes egészében a török hódoltságba tartozott, és ezért nemcsak az itt élő lakosság életviszonyai, hanem a vármegyei igazgatás működési feltételei is eltérően alakultak a 16., illetve a 17. században. Sajnos a török kor egészére viszont egyaránt jellemző a bennünket érdeklő történelmi forrásanyag igen töredékes volta, ugyanis Füleken - ahol megyénk 17. századi vezetői „ideiglenesen” tartózkodtak -, amikor Thököly Imre 1682- ben ostromolta a várat, a vármegyei levéltárnak három nagy ládát megtöltő iratai kevés kivétellel a tűz martalékai lettek, és lényegében csak az 1657 utáni közgyűlési és törvényszéki jegyzőkönyvek menekültek meg a pusztulástól. (Miután az 1653 és 1656 közötti jegyzőkönyveket tartalmazó kötetnek a második világháború idején nyoma veszett.)23

22 Ember 262. p.; Hegyi 131-163., 190-202. p.; Makkai 111-118. p.;Nehring 10., 26. p.; Salamon 271-287. p.; Szakály 1981. 23-139. p.; Szakály 1991. 137-184. p.; Szakály 1997. 23-92., 107-117., 130-173., 186-211., 245-265., 301-316. p.

23 Ez a szerencsétlen eset az oka annak, hogy míg az 1526 előtti, középkori Heves vármegye tisztségviselőiről átlagban a többi megyével azonos arányban rendelkezünk okleveles adatokkal (elsősorban a Magyar Országos Levéltár Diplomatikai Levéltára és a Kassára, illetve a volt jászói premontrei apátságba átmentett Egri Káptalani Levéltár jó39