Heves megye történeti archontológiája (1681–)1687–2000 - A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 14. (Eger, 2011)
Rövidítések jegyzéke
TISZTVISELŐI ÉLETPÁLYÁK pápa idejében megindult reformtörekvésekkel. Egész életét és tevékenységét befolyásolta Borromei Szent Károly aszketikus életmódja, dogmatikai és erkölcsi tisztasága, egyházszervezése, építkezései. Nemcsak a nagy egyéniségek hatottak rá, hanem az épített környezet is a tudomány és a művészet elkötelezett hívévé tette. Róma-élménye püspök elődeinél is erősebb volt. 1748-ban elnyerte a teológiai doktori címet. Ezután visszatért Magyarországra, a család pápai birtokára, amelynek nemcsak gondos földesura volt, hanem lelkipásztora is. Még egri püspökként is irányította a pápai templom építését, számos községi templomot emeltetett, továbbá a pápai várkastély és kastélypark barokk stílusú átépítése is az ő nevéhez fűződik. 1752-ben esztergomi kanonoknak és szenttamási prépostnak, 1755-ben pozsonyi prépostnak nevezték ki, s tagja lett a Helytartótanácsnak is. 1759. november 6-án váci püspökké nevezte ki az uralkodó. Rövid három esztendős itteni tartózkodása igen aktív volt: meglátogatta az egyházakat, újjászervezte, világi papokra bízta a papképzést. Rendezte a püspöki levéltárat, az egyházi igazgatást, új plébániákat szervezett. Földesúrként megreformálta a váci céheket és irányította az uradalmi kormányzást. Nagyszabású tervet készíttetett Franz Anton Pilgrammal az új katedrálisra és püspöki palotára, s csak az alapkő lerakása után jött Egerbe. 1761. október 10-én nevezték ki egri püspökké, de csak 1762. június 29-én vonult be új székvárosába. Másnap iktatták be a föispáni székbe. 1762. december 6- án elnökölt először a közgyűlésben, melyen az első években rendszeresen részt vett. Személyében elődjétől {lásd: gróf Barlcóczy Ferenc egri püspök, örökös főispán) nagyban különböző egyéniség került az egri püspöki székbe. Aszketikus szigor jellemezte, és ezt követelte papjaitól is. Távol állt tőle a barokk pompa, ezért leromboltatta a Barkóczy építtette felsőtárkányi Fourcontrasti és harsányi kastélyt. A plébániák, plébánosok számát radikálisan emelte. Míg 1761-ben a 258 plébánián 286 pap végzett lelkipásztori munkát az egri egyházmegyében, 1783-ban a 332 plébánián 403 lelkipásztor tevékenykedett. Nagy hangsúlyt helyezett az egyházlátogatásokra, melyek során elődjénél részletesebb vizsgálatot végzett. Leírták a templomok, kápolnák épületeit, berendezéseit, felszereléseit, a plébániák jövedelmeit, a vallásos társulatokat, a remeteházakat, szegényházakat, temetőket, szobrokat, kereszteket. Számba vették a plébánosokat, megvizsgálták, hogy feladataikat az előírásoknak megfelelően végzik-e. A visitatio az egyház szolgálatában álló egyéb személyekre is kiterjedt (kántorok, iskolamesterek, harangozok, sekrestyések). A püspök figyelmét a látogatások során a más vallásúak (görög katolikusok) sem kerülték el. Következetes templomépítési programot folytatott a püspöki falvakban: Besenyszög, Bükkzsérc, Demjén, Egerbakta, Felsőtárkány, Kápolna, Kerecsend, Keresztespüspöki, Kisköre, Kömlő, Makiár, Sarud, Borsodszirák, Tiszanána, Ti- szaörs. Meglévő templomokat bővíttetett, újíttatott fel Hejcén, Füzesabonyban, Sarudon, Harsányban, Gyöngyössolymoson, Szentmárián és Hejőkürtön. Ezeket 386
