Heves megye történeti archontológiája (1681–)1687–2000 - A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 14. (Eger, 2011)
Rövidítések jegyzéke
TISZT V IS ÉLŐI É LETPÁLY ÁK Püspöki tevékenységét a protestánsokkal szemben folytatott intenzív egyházszervező munka jellemezte. Ilyen irányú befolyását főispánként is érvényesítette az uralkodó által 1731-ben kiadott Carolina Resolutio szellemében. így kerülhettek protestáns templomok katolikus kézre (Kisköre, Makiár, Sarud), és még több református templomtornyot romboltatott le, főként külső-szolnoki településeken. Püspöksége idején nagyhatású katolikus térítő tevékenységet folytatott a Felső-Tisza vidékén Kelemen Didák minorita szerzetes. Erdődy erős protestánsellenes felfogását jól tükrözi a támogatásával kiadott „Opusculum theologicum ” című röpirat is, melyet még a Habsburg-udvar is betiltott túlzott türelmetlensége miatt. Ugyanakkor a plébánosok száma püspöksége alatt 72-ről 232-re emelkedett. Központi kérdésként kezelte az egri szeminárium ügyét. Két szerzetesrendet telepített le Egerben: a betegápoló irgalmasokat, akiknek kórházát ő alapította és a rabkiváltó trinitáriusokat. 1715 és 1732 között megépíttette Giovanni Battista Carlone itáliai mesterrel a püspöki palotát, melynek belső kertjében egzotikus növényeket ültettek, madárházat, szökőkutakat alakítottak ki. Erdődy kezdte meg a püspöki külső kert (konyha- és virágoskert, vadasparkok), a mai Érsekkert létesítését is. Miután coadjutorként 1713-ban ő tette le az új székesegyház alapkövét, Telekesy tervét átdolgoztatta Carlone mesterrel. 1726-ra készült el a barokk stílusú katedrális. Az ő építkezéseivel kezdett kialakulni Eger barokk városképe, melyek a kanonokoknak, a nemeseknek és a gazdagabb polgároknak is mintául szolgáltak. Erdődy vikáriusa, Foglár György kanonok alapította az első jogi iskolát Egerben. Mint kegyúr templomot emelt a püspöki uradalomhoz tartozó Makiáron, Kerecsenden, Demjénben, Sarudon, Felnémeten és Füzesabonyban. Erdődy föl- desúrként német birodalmi telepesekkel népesítette be Kerecsendet, és öt falut, illetve pusztát és több malmot váltott vissza a püspökség birtokába. A püspöki uradalom települései számára ő adta ki az első két urbáriumot. Nevéhez fűződik a hídvégi és a pusztaszikszói állattartó majorok és három fácánkert létesítése. Székvárosának gazdasági körülményeit javította, hogy közbenjárására Eger országos adófizetése 1725-től mind Heves, mind Borsod megyétől függetlenül folyt, valamint évi három országos vásár tartására nyert jogot. Főispáni tevékenységére legjellemzőbb a diktatórikus kormányzás volt. 30 éves tisztsége alatt mindössze ötször hívott össze tisztújító közgyűlést. Személyesen kettőn elnökölt: 1715. szeptember 9-én és 1731. október 22-én. Feltétlen Habsburg-hűség jellemezte. 1726 márciusától viselte a császári és királyi tanácsosi címet. 1744. szeptember 26-án hunyt el Egerben. K. M. 384
