Heves megye történeti archontológiája (1681–)1687–2000 - A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 14. (Eger, 2011)

Rövidítések jegyzéke

TISZTVISELŐI ÉLETPÁLY ÁK

ben a következő évben is megerősítették. Hivataláról 1693. augusztus 1-jén leköszönt. 1694-ben a Koháry család meghatalmazottjaként szerepel a jegyzőkönyvekben. Az adóügyben 1696. július 6-ra Pozsonyba összehívott országos tanácskozáson Darvas Jánossal, később Almásy Jánossal együtt képviselte a vármegyét. {Lásd: Almásy János alispán.) Ugyancsak őt delegálták még ugyanebben az évben Almásy Mihállyal a szeptemberi rendkívüli országos tanácskoz- mányra. {Lásd: Amásy Mihály főjegyző.) Kétszer, 1696. október 16-án és 1697. szeptember 19-én jelölték alispánnak {vicecomes), de egyik alkalommal sem őt választották meg.

1706. július 5. előtt halt meg.

Sz. J.

Elek István973 főszolgabíró

Elek családnevű nemesek Heves megyében először 1700-ban igazolták nemességüket. Címeres oklevelük 1625. október 23-án kelt, kihirdette Borsod vármegye 1628-ban. Feltehetőleg e famíliához tartozott István főszolgabíró, valamint Mihály esküdt (1824-től), János (1824-től) és József (1813-tól) közbátorságra ügyelő biztosok. Köztük tisztázatlanok a rokonsági viszonyok. A családnak 1800 körül Tiszaszőlősön feküdt birtokrésze.

Elek Istvánt Eszterházy Károly püspök-főispán nevezte ki táblai ülnöknek {assessor) 1796. január 27-én. Az 1803. március 7-én tartott tisztújításkor már főszolgabírónak {ordinarius judlium) jelölték a Tamai járás élére, de csak a következő választáson, 1805. szeptember 23-án nyerte el a hivatalt a Tiszai járásban. Tisztségében megerősítették az 1811. április 30-i választáson, és ugyanerre a posztra jelölték az 1814. november 22-én tartott „építő szék” alkalmával is, de ekkor már nem kapott megbízatást.

Vármegyei hivatali működésén túl nincs róla információ.

K. L. E.

973 Kempelen 3:423-424. p.; Orosz 73. p; P. Kovács 94. p.; HML IV-l/a 58. rsz. 8. p., 65. rsz. 115. p., 67. rsz. 1031. p., 73. rsz. 344. p., 76. rsz. 842. p.; HML IV-l/b 619-633. rsz.; HML IV-7/e 30-36. rsz.

380