Heves megye történeti archontológiája (1681–)1687–2000 - A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 14. (Eger, 2011)
Rövidítések jegyzéke
TISZTVISELŐI ÉLETPÁLYÁK 1723-tól ezen felül szentgotthárdi apát, a Helytartótanács tanácsosa, 1724-től pedig a Hétszemélyes Tábla bírája lett. 1732. augusztus 28-án hunyt el Szálkán, Nagyvárad mellett, és Debrecenben a Szent Anna-templomban temették el. K. M. Csala Sándor948 alispán Címeres nemeslevelet családja 1675. április 20-án kapott. A nemességszerző apja, Csala Gergely volt, aki 1693-ban, 1695-ben és 1697-ben Egerben jegyzőként vett részt a városi magisztrátus munkájában. Birtokuk Verpeléten és Császon volt. Házasságot 1701. július 1-jén kötött Usz Klárával. 1698-ban a Királyi Tábla jegyzője volt. A vármegye tisztikarába 1700. szeptember 16-án került, ekkor a negyedik, Mátrai járás szolgabírájának (jud- lium) választották meg. Az 1701. szeptember 30-án megtartott tisztújításkor megmaradt ebben a tisztségben, de ekkor a második számú, Hevesi vagy Tama mellettinek nevezett járás élére került. 1702. augusztus 28-án Oszágh Pál, majd Tarródy István alispán után ő lett az egri vár lerombolásához kirendelt biztos (commissarius pro demolitione Agriensis arcis). 1702. szeptember 13-tól 1705. július 13-ig mint perceptor és incassator a vármegye pénz- és adóügyeit intézte. A Rákóczi-szabadságharc alatt többféle szerepet vállalt: 1704-ben Ordódy György alispán vicekapitánya, majd kerületi biztos (commissarius districtualis) lett. 1707-ben hadbiztosként (bellicus commissarius) említették a jegyzőkönyvben, a következő évben pedig már helyettes kerületi hadbiztosnak (substitutus districtualis commissarius) titulálták. 1708. január 18-án, amikor a vármegye nótáriusát, Berényi Gergelyt {lásd: Berényi Gergely főjegyző) a valótlan adóbevallása miatt tisztségétől megfosztották, őt választották meg helyébe főjegyzőnek (Ordinarius nótárius), s március 1-jéig látta el a vele járó feladatokat. 1711-ben első esküdt ülnök (primarius assessor) volt. 1713. szeptember 13-án a tisztújító közgyűlésen ismét az esküdtek közé választották. Ekkor és a következő években is jelölték az alispáni tisztségre, megválasztására azonban 1715. szeptember 9-én került sor. E hivatalában négy éven át, egészen haláláig megmaradt. Elhalálozását 1719. augusztus 7-én jelentették be a közgyűlésen. Sz. J. 948 Heckenast 96. p.; Nemes 183. p.; Orosz 46. p.; HML IV-l/a 11. rsz. 513-514., 765., 873., 907. p., 12. rsz. 212., 262. p., 13. rsz. 28., 421., 644. p., 14. rsz. 6. p.; HML IV-l/b 615-618. rsz.; HML IV-7/e 1-2. rsz. 360