Heves megye történeti archontológiája (1681–)1687–2000 - A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 14. (Eger, 2011)
Rövidítések jegyzéke
TI SZÍV KELŐI ÉLETPÁ L Y ÁK A Rákóczi-szabadságharc idején a fejedelem híve volt, melyben szerepet játszhatott, hogy felesége, Ráday Zsófia Rákóczi Ferenc személyi titkárának, Ráday Pálnak a húga volt. Több tisztséget is viselt, így 1704-1705-ben rationum exactor (számvevő) és főcommissarius (főhadbiztos) is volt, majd 1705. március 1-jén aulae secretarius (udvari titkár), június 16-án pedig az Udvari Tanács titkára lett. A szécsényi országgyűlésen is a titkári feladatokat látta el, majd a Gazdasági Tanács (Consilium Oeconomicum) számvevőjeként működött. 1709- 1710-ben főszámvevőként (rationum director) dolgozott. 1711. április 26-án felesküdött a császárra. 1711. május 1-jén a szatmári békét mint a magyarországiak részéről választott jegyző írta alá. A szabadságharc után Heves vármegyében vállalt és kapott kisebb feladatokat, így részt vett 1711-ben és 1712-ben a számadások ellenőrzésében. 1713. szeptember 13-án esküdt ülnöknek (assessor) választották meg. Losoncon 1714. szeptember 1-jén halt meg. Sz. J. Bulyovszky Ferenc, gyulafalvi (= dulici)946 alispán Túróé vármegyéből származtak ősei, ahonnan a család egyik ága a 17. század második felében Hont és Nógrád vármegyébe költözött. Evangélikus vallásúak voltak. Fia szintén részt vállalt a vármegye igazgatásában, főjegyzői tisztet töltött be. (Lásd: Bulyovszky Dániel főjegyző) Családneve Bulyowszky, Bulyovszky változatban is előfordul a forrásokban. A vármegye hivatalviselői közé 1675-ben került, amikor június 26-án a tisztújító közgyűlésen főjegyzőnek (ordinarius nótárius) választották. Ezt követően többször kapott megbízást, hogy a vármegye adóval és katonasággal kapcsolatos ügyeiben a felettes hatóságoknál eljárjon. A Sopronba összehívott országgyűlésre az 1681. április 9-én megtartott közgyűlésen követnek választották meg. 1684. február 17-én ugyancsak ő lett a vármegye egyik képviselője, hogy a pozsonyi bizottság előtt a kiadott utasításnak megfelelően biztosítsa az uralkodót a vármegye hűségéről, és előterjessze a megyét ért sérelmeket. 1684. április 11- én a közel 10 éves jegyzőség után alispánnak (vicecomes) választották meg. Az 1687. október 18-ára Pozsonyba összehívott országgyűlésen ismét a vármegye követeként vett részt. A következő évi tisztújításon, 1688. szeptember 9-én alispáni hivataláról leköszönt. 1689. július 4-től 1693. augusztus 21-ig Nógrád vármegyének lett az alispánja. 946 Nagy 2:260-261. p.; Orosz. 43. p.; Szederkényi 3:312-316. p.; HML IV-l/a 5. rsz. 15. p., 6. rsz. 104., 239., 246. p., 7. rsz. 148., 198., 240. p., 9. rsz. 225. p.; HML IV-l/b 615-616. rsz. 358
