Heves megye történeti archontológiája (1681–)1687–2000 - A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 14. (Eger, 2011)
Rövidítések jegyzéke
TISZTVISELŐI ÉLETPÁLYÁK felső-magyarországi kormánybiztosnak volt alárendelve. Almásy Pál a legfontosabb feladatok végrehajtásánál igyekezett személyesen jelen lenni, így a hevesi lovas nemzetőrök parancsnokaként részt vett Mészáros Lázárnak Schlik elleni támadási kísérletében. December 26-án lemondott megbízatásáról. Azonban 1849. január 17-én újabb kormánybiztosi megbízatást kapott. A bácskai és bánáti magyar csapatoknak a Közép-Tisza vidékére történő felvonulását kellett meggyorsítania. 1849. február 9-től a képviselőház alelnöke volt. Ő elnökölt a Habsburg-ház trónfosztását és Magyarország függetlenségét kimondó ülésen is. Az országgyűlés Pestre való visszaköltözése után újabb megbízatás érte, amely összeférhetetlen volt elnöki feladatával: június 18-án kinevezték a Hétszemélyes Főtörvényszék másodelnökének. A szabadságharc bukása után sikerült emigrálnia. Távollétében 1851-ben kötél általi halálra ítélték. 1859-ben tért haza. 1860-ban Eger díszpolgárává választották. 1864. március 16-án a Schmerling-provizórium idején fegyveres szervezkedés vádjával letartóztatták, 20 év börtönre ítélték, de büntetését decemberben utazási korlátozásra enyhítették. 1867-ben kegyelmet kapott, de nem tért vissza a közéletbe. Újra megnősült, Almásy Malvint (1832-1900) vette feleségül, és birtokára visszavonulva élt. 1882. november 1-jén hunyt el Budapesten. K. M. Almásy Sándor, zsadányi és törökszentmiklósi913 főszolgabíró 1821. vagy 1827. március 27-én született Nagyfügeden. Apja Almásy Manó, anyja ebeczki Blaskovich Mária. A család nemesítésére, törzsbirtokaira lásd: Almásy János alispán. Felesége báji Pataky Franciska, gyermekeik Miklós, Mária, Viola. A szabadságharcban kormánybiztosként tevékenykedett, majd 1849. január 3. és 1849. szeptember 6. között a Tamai járás főszolgabírói posztját töltötte be. 1849. április 2-án hivataláról lemondott, mivel erejét és tehetségét meghaladónak tartotta, döntését azonban a bizottság nem fogadta el. 1861 és 1892 között a fügedi kerület országgyűlési képviselője, s egyike volt a Függetlenségi Párt szervezőinek. 1909. december 8-án hunyt el Berettőn. Cs.Z. 9,3 Orosz 3-7. p.; JMVK; HML IV-l/a 154. rsz.; OGY 1886. 332
