Heves megye történeti archontológiája (1681–)1687–2000 - A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 14. (Eger, 2011)

Heves vármegye igazgatástörténete a középkorban és a török hódoltság idején 1000–1686

HEVES VÁRMEGYE IGAZGATÁSTÖRTÉNETE í000-1686

vármegyék gyűjtötték be az adót a kamara számára, bár több helyen a nagybirtokosok és várkapitányok maguk gondoskodtak róla váraik közvetlen fenntartása céljából. A megyék saját szükségleteikre is szedtek kisebb összegű adófajtákat: az országgyűlési követek útiköltségére és napidíjára, egyes tisztviselők, főként a jegyző fizetésére, a török fogságba esett rabok kiváltására, a 16. század közepétől pedig a portális adó minden forintja után 5 dénárt a megyei pénztárba kellett fizetni. (Ebből alakult ki azután a későbbiekben az önkormányzati helyi adó, az ún. háziadó egységes rendszere.)20

Aló. században a megyei területi önkormányzat legjelentősebb szerve a közgyűlés (congregatio generalis) volt. Nemcsak azért, mert itt hirdették ki a törvényeket, a királyi, nádori és kormányszéki rendeleteket, itt választották, látták el utasítással, majd számoltatták be az országgyűlési követeket - miáltal bekapcsolódtak az országos politikába -, itt választották, eskették fel és ellenőrizték saját tisztviselőiket, itt fogalmazták meg a vármegye szervezetét és a területükön élő lakosság életét szabályozó statútumokat, határozták meg az adófizetéssel, a törökkel szembeni védelemmel és a közbiztonság fenntartásával kapcsolatos kötelezettségeiket, hanem azért is, mert a közgyűléseken találkozhatott a nagy-, a középbirtokos és az egytelkes nemes, itt alakulhatott ki közvélemény, információcsere az országos, a megyei és mindennapi helyi eseményekről. Ezáltal jelentékenyen hozzájárultak a nemesség öntudatának korabeli erősödéséhez. (Az 1545: 33. te. alapján a vármegyének joga volt megtagadni a törvénytelen rendeleteket.) A felsoroltakon túlmenően a közgyűléseken felolvasták a más törvényhatóságoktól érkezett leveleket, azokra válaszoltak, azután - a közügyek elintézését követően - kerültek sorra a magánügyek: az armális (címeres, birtokadomány nélküli) nemeslevelek és a megyében újonnan birtokot szerzett nemesek nevének közzététele, a birtokátruházásokról szóló bevallások (fassiones), az esetleges tiltakozások (protestationes), eltiltások (inhibitiones), a panaszok meghallgatása és feljegyzése. Összegezve: a közgyűlés hatásköre mindazokra a közigazgatási - sőt egyes igazságszolgáltatási - ügyekre kiterjedt, amelyek a vármegye joghatósága, illetékessége alá tartoztak.

A közgyűléseken kívül a korszakban részleges gyűléseket (particulares congregatiomes) is tartottak, bár nem túl sűrűn. A jelek szerint ezekre nem az egész megye, hanem csak egyik-másik részterületének nemességét hívták össze, avagy a vármegyei tisztikart és a közelben lakókat, s valószínűleg valamely sürgős teendő céljából. A 17. század végéig egyébként nem korlátozták a részgyűlések tárgyait, de akkor elrendelték, hogy adókivetési és magánkérelmi ügyekben nem illetékesek, s csak nádori vagy kormány széki utasítások gyors végrehajtása érdekében működhettek.

20 Bónis-Degré-Varga 82-85., 100-103., 153-154. p.; Degré 1971. 46. p.; Degré 1980. 59. p.; Eckhart 268-269. p.; Ember 537-540. p.; Holub 88-91. p.; Juhász 504—507., 557-558. p.; Tringli 397-398. p.; Turbuly 30-35. p.

32