Heves megye történeti archontológiája (1681–)1687–2000 - A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 14. (Eger, 2011)
Heves vármegye igazgatástörténete a középkorban és a török hódoltság idején 1000–1686
HEVES VÁRMEGYE IGAZGATÁSTÖRTÉNETE 1000 1686 ban csak 3 közgyűlésről tudunk, ami a nádor vidéki ítélkezésének hanyatlását tükrözte, és az utolsóra 1467-ben került sor. Az 1335. évit Heves, Borsod és Torna, az 1347-est Heves és Borsod vármegyék, az összes többit csak Heves megye nemessége részére hirdették meg. Időtartamuk átlagosan egy hét volt, de akár másfél hónapig is elhúzódhattak. A nagyszámú jelenlévő miatt a gyűléseket a szabad ég alatt tartották, következésképpen az összesen 16 alkalomból 11 -et május-június-július hónapokban rendeztek, s mindössze két esztendőben hívták őket össze októberi, illetve egy ízben novemberi időpontra. A megyei helyszín 1350-ig váltakozóan Szihalom (háromszor), Kompolt (kétszer) és Tiszaörvény (egyszer) volt, 1358 és 1412 között azután mindig (kilencszer) Verpelét határában rendezték a congregatio palatinalis-okaX, és csak az utolsó, 1467. évire került sor Hevesen. A közgyűléseken bíráskodó foméltóság két kivételtől eltekintve személyesen a mindenkori nádor volt, csak 1337-ben helyettesítette Drugeth Vilmost a hevesi alispán, Szinnyei Domonkos, illetve 1409-ben az akkori országbíró és az ajtónállómester. A nádori közgyűlésekről készült jegyzőkönyveknek nincs nyoma a levéltárakban, és hasonló a helyzet a megyei törvényszék (sedes iuridicaria, sedria) üléseivel is, ahol nemcsak ítélkeztek a vármegyei joghatóság alá tartozó - fentebb már ismertetett - ügyekben, hanem a közigazgatási jellegű tárgyak: a törvények, a királyi és más felsőbb parancsok kihirdetése, végrehajtása, az adószedés, a tisztviselő- és országgyűlési követválasztások stb. is megtárgyalásra és elintézésre kerültek. Azaz a későbbi megyegyülés és a megyei ítélőszék ülései a középkori Heves vármegyében sem különültek el szervezetszerűen egymástól, és ezeken - egyéb elfoglaltságaitól függően - az ispán vagy az alispán elnökletével, a szolgabírák és az esküdt ülnökök hivatalos közreműködésével és a megyében birtokkal rendelkező nemesek részvételével döntöttek a „nemesek egyetemé”-nek (universitas nobilium) és a megyei területen élő nem nemeseknek hatáskörükbe utalt minden igazgatási és peres ügyében. 1526 előtt azonban mindvégig meghatározó maradt a király, az általa kinevezett, főúri vagy főpapi származású (fő)ispánok és a tőlük személyesen függő alispánok állásfoglalása; azaz a korszakban a nemesi vármegyei önkormányzat még csak nagyon szűk határok között érvényesülhetett. Ugyanakkor viszont a Heves megyében tartott törvény- széki gyűlések színhelyei csak korlátozottan hozhatók kapcsolatba az ispánok és alispánok lakhelyeivel. A 14. század közepéig a megyei nemesség leggyakrabban a Budáról Kassa felé vezető „királyi út” (via regia) mentén fekvő Kompokon ülésezett; nem véletlen, hogy a helységet 1337-ben és 1345-ben a vármegye „locus cathredralis"-aként említik. 1350 után Verpelét vette át szerepét, amely ugyan a siroki vártartomány része volt, de mégsem volt azonos a siroki vámagyságot is évtizedekig viselő ispán lakóhelyével. Ráadásul Verpelét megyei központi szerepét később, még az egri püspökök 1468 utáni örökös is- pánságának időszakában is megőrizte, melynek döntő bizonyítéka, hogy a Heves 27
