Heves megye történeti archontológiája (1681–)1687–2000 - A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 14. (Eger, 2011)

Heves vármegye igazgatástörténete a középkorban és a török hódoltság idején 1000–1686

HEVES VÁRMEGYE IGAZGATÁSTÖRTÉNETE 1000-1686

alispánjai a megyei nemesség által választott szolgabírák közül emelkedtek volna ki. A hevesi nemes közönség egy esetben tiltakozott a föispáni önkény ellen: 1498-ban nem fogadta el Estei Hippolit püspök jelöltjét, Encsi Fülöpöt, és maga kívánta megválasztani az alispánt. 1499-ben azonban II. Ulászló parancslevele engedelmességre kényszerítette a vármegyei közvéleményt. Egyes feltevések szerint az 1526. év egyik alispánja, zsadányi Spáczai Boldizsár - aki nem egri, hanem kivételesen debrői vámagy volt, és apósa révén kapcsolatban állt a köznemesi törekvéseket képviselő Werbőczy Istvánnal — lehetett Heves vármegyében az első nemesség által választott vicecomes16.

Heves megye kiformálódása kapcsán szó volt arról, hogy az első hevesújvári ispánnal, az Aba nembeli Kompolt fia Péterrel 1323-ban már együtt említették a vármegye négy szolgabíráját. Az erre utaló „et quattuor indices nobilium” oklevélformula gyakori ismétlődésén túlmenően azonban a hivatalt betöltő személyeket ritkán lehet kideríteni a középkorban, csak akkor, ha peres vagy perenkívüli eljárásokban egyénileg szerepeltek. A szolgabírákat Hevesben is a megyei nemesség közössége választotta egy esztendőre. Az 1435: 3. te. kimondta, hogy csak a megyében lakó („kebelbeli”), jómódú és tekintéllyel bíró nemesek tölthették be a funkciót, és ha a megválasztott visszautasította a tisztséget, 25 márka bírsággal volt sújtható. Hevesben az utóbbi előfordulására még nem bukkant fel adat, annál inkább találni példát arra, hogy az általában terhesnek számító hivatalt néhányan több évig is betöltötték - így Szalóki András (1363-66), Bátori János (1425-28), Iványi László (1496-98) -, és rendszerint valóban a módosabb nemesi családok soraiból kerültek ki az ismert nevű szolgabírák (Bábiak, Famosiak, Rédeiek, Szalókiak stb. közül). A tisztség tekintélyét jelezte két eset, amikor egyazon esztendőben bizonyítottan ugyanaz a família, 1427-ben a Bikédi, 1462-ben a Rédei család egyidejűleg adott alispánt és szolgabírót is a vármegyének.

A nemesi vármegye középkori szolgabíráinak nem volt egyéni ítélkezési jogkörük, viszont az (al)ispánnal közösen ítélkeztek a megyei törvényszéken. Feletteseiktől független oklevélkiállítást akkor gyakoroltak, ha az alispán - hivatalból - felperes fél volt a sedriá-n, és ilyenkor az ítéletlevélben az (al)ispánnak a bírósági testülettől való függetlenségét speciális formulával érzékeltették: „Nos universitas nobilium et judices nobilium comitatus Hevesiensis” aláírással és az (al)ispán döntéshozatali szerepének szándékos mellőzésével. Minthogy a hitelességet a pecsételés biztosította, az önálló vármegyei pecsét korabeli hiányát az (al)ispán és a szolgabírák együttesen alkalmazott pecsétnyomatai pótolták.

16 Engel Pál és Havassy Péter adattárai az alispánokra vonatkozó információk terén is néhány esetben - leginkább a más vármegyékben is viselt tisztségüket illetőn - eltérnek egymástól. Engel 1977. 178. p.; Engel 1996. 134-135., 74., 94-95., 123., 125., 128., 232. p.; Engel-Kristó-Kubinyi 171-172. p.; Havassy 31—44., 52-55. p.; E. Kovács 22- 23. p.; Kovács 1983. 12. p.

25