Heves megye történeti archontológiája (1681–)1687–2000 - A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 14. (Eger, 2011)

Heves vármegye igazgatástörténete a középkorban és a török hódoltság idején 1000–1686

HEVES VÁRMEGYE IGAZGATÁSTÖRTÉNETE 1000-1686

küdt képviselte a vármegyét. Nádori közgyűlésekre (congregatio palatinalis) 1342-től már csak királyi parancsra kerülhetett sor, a 15. században azután megritkultak, mígnem az 1486: 1. te. megszüntette őket, és a közbüntettek megítélését a megyék hatáskörébe utalta. A középkorban a megyei törvényszék (sedes iudiciaria, röviden: sedría) volt a legfontosabb nemesi vármegyei testületi szerv. Viszonylag sűrűn, rendszerint kéthetente ülésezett, ritkán a főispán, inkább az alispán elnökletével, a szolgabírák és az esküdtek részvételével, de jelen lehetett az ítélőszéken minden megyebeli nemes. Helyszíne nem volt állandó, de jellegzetesen forgalmas helyekre és vásáros napokra hívták össze. Pallosjoggal rendelkezett, de a birtok- és hatalmaskodási perek már az országos nagybírák elé tartoztak. A főurak gyakran szereztek mentességet hatásköre alól, bár ezek többségét 1486-ban formálisan eltörölték. A sedrián hirdették ki a felsőbb utasításokat, itt választották a tisztviselőket és a rendi országgyűlésekre - legkésőbb 1385 óta választott - általában négy követet is.1

A magyar történetírás 150 éve egyetért abban, hogy Szent István nem szervezett önálló Heves vármegyét, hanem egy nagy területű Újvár megyét (comitatus Növi Castri, illetve Nőve Civitatis) hozott létre, mely három későbbi megye - Abaúj, Heves és Sáros - területét foglalta magába, s amelynek központja a Hemád középső folyása mentén felépített Abaúj vár földvára volt. Ez nyilvánvaló összefüggésben állt az Abák itteni széles (csak a közbeékelődő Borsod megye Tisza-menti részénél elkeskenyedő, utóbb a régiót kettészelő), de főként igen hosszú félkörben elterülő uralmi sávjával. Az Aba vezéri szállásterület északkeleten a Tarca és Hemád kárpáti forrásvidékénél kezdődött, s dél felé a Tisza középső szakaszáig, sőt az Eger-patak torkolatvidékétől a Berettyó mocsárvidékéig, illetve a Zagyva-torkolatig a tiszántúli ún. kemeji részekre (partes Kemey) is áthúzódott, majd nyugat-északnyugat felé fordulva egészen a Zagyváig teijeszkedett, magába foglalva a Mátrát és annak előterét is. A kutatói nézetellentétek döntően abban jelentkeznek, hogy az Abáknak honfoglaláskori elődei (Anonymusnál Ed és Edémén) már Árpádtól megkapták-e ezt a régiót mint a magyarsághoz csatlakozott és határvédő funkcióval ide telepített kabarok vezérei, avagy eredetileg Árpád törzsének szálláshelye volt, és Pata vezér, illetve leszármazottja, Aba Sámuel csak Géza fejedelem és István király idején nyerték

1 A középkori megyetörténeti összefoglaláshoz felhasznált szakirodalomból csak a legfontosabbakat és az újabbakat soroljuk fel. - Bilkei; Csukovics; Engel-Kristó-Kubinyi 1998. 104-107., 144., 228-230., 248-249, 349-351. p.; Györffy 1977. 177-232., 316- 331. p.; Korai m. tört. lex. 103-104., 146-147., 180., 188-193:, 202-203., 244., 317— 319., 358-359., 450., 484., 538-539., 710-716., 727-729. p.; Kristó 1988. 21-235. p.; Kristó 1998. 101-111., 132-133., 149-152., 206-211., 221., 233-241. p.; Mo. tört. 1. 769-789., 819-823. p.; Szántó 312-315., 393-411. p.; Szűcs 130-136. p.; Török 2002. 29-63., 162-172. p.

15