Kovács Béla: Agria recuperata. A töröktől visszafoglalt Eger újjáépítésének első évei - A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 13. (Eger, 2006)

Bevezetés - Az összeírások adatainak statisztikai elemzése - A lakosság társadalmi rétegződése

1638-ban terjedt el az a hír, hogy a baranyai, somogyi és boszniai török katonaság sok szekér ráccal együtt Eger felé tart, majd onnan az Ónod környékén lévő kastélyok és erődített helyek megtámadását tervezi. Az egri városfalon kívül egy kőfallal kerített nagy rác városrészt akarnak telepíteni, amelyben ezer vagy kétezer rác is elférne. Az egri pasa a tervezett területen a gyümölcsfákat már ki is vágatta.

4

4 A telepítéssel feltehetően az lehetett a törökök szándéka, hogy hűbérbe kapott földjeik megmunkálásával a rácok önellátók lesznek, de szükség esetén katonai célokra is fel lehet használni őket. Az új rác városrész kialakítására azonban valamilyen ok miatt nem került sor. A kapitulációs egyezmény szerint a várost szabadon elhagyó török katonák és civil lakosság együttes számát két korabeli forrás 1500-500 főre, néhány helytörténetíró 4000 főre becsüli.

4

5 Az egyezmény értelmében a hódoltság alatt itt élő minden török alattvaló ingatlanjai és egyéb javai megtartásával a városban maradhatott.

4

6 Ezt a lehetőséget elsősorban azok választották, akik gazdasági, társadalmi vagy családi helyzetük miatt inkább a maradást és nem a kétséges kimenetelű távozást tartották célszerűnek. Nyilvánvaló, hogy Álmagyar földesura, és Noszvaj részbirtokosa, az Egerben élő gazdag török kereskedő, a később keresztény hitre térő Noszvaji Ferenc inkább gazdasági érdekeit tartotta szem előtt.

4

7 Ali alajbég, a későbbi Olaj bég vagy Báthory László már az ostromzár alatt a császári csapatok táborában keresett menedéket. Németül és feltehetően magyarul is tudott, mert közvetítőként részt vett az egyezmény megkötésében. Távozása esetén nem sok jóra számíthatott, maradása viszont gazdasági előnyökkel járt.

4

8 A 80 év feletti Szalih hodzsa, az új nevén Pap Dávid és két nős fia

4

9 feltehetően az apa idős kora miatt maradtak itt. 1687 végén a városban maradt törökök, rácok és magyarok alkották tehát a polgári lakosság alaprétegét. Az egyes csoportok lélekszámát azonban csak hozzávetőlegesen lehet meghatározni. A török háztartásokról két, egymáshoz hasonló összeírás készült. Az ezekből összeállított összesítő táblázat viszonylag pontos lélekszám-adatokat tartalmaz, amelynek eredménysora az alábbi:

5

0 nőtlen V3 ÍO e felesége anyja leánytestvére fiútestvére « c leánya szolga szolgáló asszonyok Együtt 18 20 19 6 3 2 14 12 6 8 21 129 A 20 nős személy közül csak egy volt özvegy. A 20 család-háztartásban 73 családtag és 12 szolgasorsú, összesen 85 személy élt. A 18 nőtlen személy közül 15 egyedül, egy az anyjával és egy szolgálóval, egy az anyjával és fiútestvérével, egy pedig egy szolgálóval élt egy fedél alatt. A 18 nem család-háztartásban összesen tehát 23 személy élt. 34