Kovács Béla: Agria recuperata. A töröktől visszafoglalt Eger újjáépítésének első évei - A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 13. (Eger, 2006)

Bevezetés - A városi igazgatás megindulása

tességgel járó közvetlen ostrommal, hanem a város köré vont szoros katonai blokáddal és a védők kiéheztetésével kívánták Egert visszafoglalni. Ennek érdekében már májusban már egy lazább katonai zárólánc alakult ki a város körül, amelyet folyamatosan szűkítettek. A civil lakosság egy része még az ostromgyűrű bezáródása előtt elhagyta a várost és a távolabbi községekben keresett menedéket. A hadművelet főparancsnokának az olasz származású Giovanni Battista Doria őrgrófot, Antonio Caraffa tábornagy alezredesét nevezték ki. Főhadiszállását először Maklár mellett alakították ki, majd hamarosan a város alá helyezték át. A 1687 májusa óta tartó ostromzár miatt a szó szoros értelmében kiéheztetett török helyőrség parancsnoka, Rusztem pasa már november 28-én megkezdte a kapitulációs tárgyalásokat a blokád parancsnokával, Doria tábornokkal, és meg is született az első megállapodás, amelyet december 7-én már Lipót császár is jóváhagyott. Ennek hírére Eperjesről Egerbe érkezett Antonio Caraffa altábornagy, aki az elért hadisikert saját magának akarta tulajdonítani.

7 Ezért december 14-én újabb, az előzőtől alig eltérő egyezményt írt alá Rusztem pasával. Az ebben foglaltak szerint a törökök a szabad elvonulás fejében a várban lévő minden hadieszközt leltár szerint átadnak, de minden katona megtarthatja saját fegyverét. A város lakosai közül bárki csatlakozhat az elvonuló katonákhoz, a maradni szándékozók minden ingó és ingatlan vagyonukat megtarthatják. A császári parancsnokság az ingóságok szállítására 250 szekeret biztosított, de minden távozónak lehetősége volt a saját pénzén lovat, ökröt, szekeret vásárolni. Az elvonulók védelmére egy 400 főből álló magyar lovascsapatot rendelnek, akik Tokajon át Váradig kísérik el a törököket. 1691. december 17-én, 11 óra körül Rusztem pasa ünnepélyes keretek között átadta a vár kulcsait Caraffa altábornagynak, majd a díszebéd és a kölcsönös ajándékok átadása után a kivonulók a Makiári kapun keresztül elhagyták a 91 évig birtokolt város. A katonákon kívül legalább 100-150 család is a város elhagyása mellett döntött.

8 A városi igazgatás megindulása A bécsi udvar a hadműveletek során visszafoglalt területeket gazdátlan szerzeménynek tekintette. A régi tulajdonos csak akkor kaphatta vissza birtokait, ha korábbi tulajdonjogát hitelesen igazolni tudta, és ezekért értékük 10%-át fegyverváltságként befizette a kincstárnak. 1687. december 13-án a Pozsonyi Kamara arról tudatta a szolnoki és a szegedi prefektusokat, hogy a vár átadása után a város igazgatását nem rájuk, hanem Fischer Mihályra, a Kassai Kamara adminisztrátorára bízzák. A kamarai igazgatás lényegében azt jelentette, hogy a városi lakosságtól beszedett minden jövedelem a kincstárat illette meg. A város egykori földesurai (a püspök és a káptalan) azonban már 1688 márciusában bejelentették tulajdonjogi igényeiket. Ezért a püspöki udvartartásnak egy nagyobb telket és házat jelöltek ki, és a káptalan is visszakapta középkori lakóingatlanait és földesúri joghatóságukat 13