Az 1956-os forradalom és megtorlás Heves megyei dokumentumai - A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 12. (Eger, 2006)

I. A forradalom előzményei

értelmiségi dolgozók felett. így folyt össze a járási kultúrház nagytermében az országos ügy a helyivel, mint ahogy nemcsak gyöngyösi méretekben folyik most az augusztusi határozat végrehajtása, hanem ezen munkálkodik a párt szerte az országban. Őszinte, bátor és közvetlen volt a beszámoló. És erre, mint dr. Csermely István egyetemi magántanár is kifejtette, csak őszintén lehetett válaszolni. Olyan gondolatok repkedtek szabadon ebben a teremben, amelyeknek a közelmúltban még nagyon is megvolt a vámjuk, s olyan kérések, amelyek felnyílt és látó szemeink előtt most természetesnek hatnak, s amelyek nem is olyan régen korántsem voltak azok. Lapis Péter, a MÁV Kitérőgyár főmérnöke azt fejtegette például, hogy a káderanyag olyan bírói ítélet, ahol a felet nem hallgatja meg a bíróság. Tegyék lehetővé - mondotta -, hogy mindenki belenézhessen a saját káderanyagába. „Egy kis független nyugalmat, ahol a dal megfoganhat" - idézte Arany Epilógusát Szendi Vilmos tanár, mert ez a kis független nyugalom kék madár még a túlterhelt pedagógusok számára. Kevesebb óraszámot, hogy cserébe több tudományos, irodalmi alkotó munkát, alaposabb felkészülést adhasson a népnek a nép pedagógusa. Dr. Vörösmarthi Béla a bírák, dr. Zider Károly vállalati ügyész a vállalati jogászok, dr. Szalóczy György ügyvéd az ügyvédség fokozottabb megbecsülésének fontosságáról beszélt. És őszintén, bátran. Nem félve, hogy talán félreértik szavait, hogy talán nem a legmagasabb elvi síkon sikerül kifejteni mondanivalóját, bízva, hogy benne is, szívében, tudásában és akaratában is bíznak azok, akikben ő maguk bízni akarnak és most már tudnak is. Találkozott az értelmiség a párttal: négyszemközt. De az elmúlt években nagyon is hatszemközt történtek a hibák, az egész dolgozó nép, az egyszerű munkás és paraszttömegek előtt szégyenítették meg az értelmiségieket, korlátozták munkájukat, raktak béklyót jó néhányuk alkotó szellemére - vagy éppen csuklójára... „... A párt ne csak nekünk mondja el, mit érünk, hanem a széles munkásés paraszttömegeknek is" - tolmácsolta a város értelmiségeinek jogos kérését dr. Fejes István kórházigazgató-főorvos. S milyen jóleső volt hallani Marosán Lajos válaszát: itt ülnek az alapszervi párttitkárok, meghívtuk őket, hogy hallják az ankétot, s vigyék hírül saját körzetükbe - megbecsüljük és sokra tartjuk az értelmiség munkáját. A párt erre is gondolt, előre gondolt és cselekedetével megelőzve a kérést, még mélyebbre plántálta a hitet és a bizalmat: nem taktika az értelmiségi határozat, hanem a jövő építésének egyik döntő alapja. Itt kell arról is beszélni, hogy a hozzászólásokra adott válaszok - amelyek máskor csak arra voltak jók, hogy legyen idő felvenni a kalapot és a kabátot részletesek és őszinték voltak, mint maga az egész légkör. Nem volt itt kényes kérdés, amiről ne lehetett volna beszélni, s amire nem lehetett volna válaszolni, minthogy csak egy kényes kérdés van: amiről hallgatunk. 69