Az 1956-os forradalom és megtorlás Heves megyei dokumentumai - A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 12. (Eger, 2006)
IV. Megtorlás, a forradalom utóélete
Elhelyezkedésüket tekintve a volt ellenforradalmárok közül iparban dolgozik 188 fő, mezőgazdaságban 149 fő, kereskedelemben 23 fő, közlekedésben 57 fő, közigazgatásban 16 fő, szövetkezetben 28 fő, oktatásügy vonalán felsőoktatásban - 5, középiskolában 7, általános iskolában 10 fo, tudomány, művészet területén 10 fő, egészségügy vonalán 8, egyház területén 9, egyéb kategóriában 54 fő. A volt ellenforradalmárok vonalán jelenleg 3 személy ügyében folytatunk operatív feldolgozó munkát, kik ügyjelzésként szerepelnek alosztályunkon. Az ellenforradalom leverése után a nyilvántartásban szereplő személyek tevékenysége, aktivitásuk foka a többi ellenséges kategóriához hasonlóan a politikai helyzettől függően változó. Az eseményekre reagációjuk [sic!] intenzívebb és gyorsabb. Szinte minden egyes eseményt egyik óráról a másikra megtárgyalnak, és kialakítják rosszindulatú, ellenséges véleményüket. Tapasztalataink azt igazolják, hogy az ellenforradalmárok magatartása ezekben az esetekben a legaktívabb. Jelentős részét füti a bosszúvágy, bár aktívan nem tesznek társadalmi rendszerünk megváltoztatása érdekében, de kifejezik azokat a nézeteiket, hogy „visszafizetnek, leszámolnak a kommunistákkal". Többen közülük azt hangoztatják, hogy "...elkövetkezik az idő, hogy az ellenforradalmat át fogják értékelni..." Tapasztalataink: az ellenforradalomban résztvevő, aktív tevékenységet kifejtő személyek körében a Szovjetuniót rágalmazzák és kifejezik azon nézetüket, hogy "...be fog következni az a jóslatuk, amikor a Szovjetunió 'leadja' a szocialista országokat..." Adataink alapján megállapítottuk, hogy elismeréssel beszélnek a volt ellenforradalmi szervezkedés vezetőiről. „Igaz magyaroknak" tartják őket és „mártíroknak" tüntetik fel magukat, erkölcsi elégtételt követelnek, bíznak abban, hogy eljön az idő, amikor őket rehabilitálni fogják. Kapcsolattartásukra jellemző, hogy nyíltan nem jelentkeznek, óva figyelmeztetik egymást, hogy nyilvános helyen ne mutatkozzanak, konspirált formában azonban tartják egymással a kapcsolatot. Erre vonatkozóan jellemző volt Sz. P., J. L. magatartása, akik figyelmeztették egymást, hogy szívesen segítünk, ha erre szükség lesz. Sz. P. pl. közölte J. L.-lel, hogy „bármilyen vonatkozásban, ha segítségemre van szükséged, igényeljed, de csak az esti órákban keressél a lakásomon, amikor ki van zárva annak a lehetősége, hogy bárki is tudomást szerezzen arról, hogy mi tartjuk a kapcsolatot". Megjegyezni kívánom, hogy J. L. ellenforradalmi tevékenységéért 15 évi börtönbüntetésre volt ítélve és az 1963. évi 4. sz. tvr. alapján szabadult. 21 0 Másik értékes tapasztalatunk az elmúlt évek folyamán, hogy a volt ellenforradalmárok keresik egymással a kapcsolatot, számon tartják egymást, nemcsak egy-egy városban, de az ország különböző részeire is elutaznak. Példaként szeretném megemlíteni B. L. volt ellenforradalmárt, aki a szomszédos 21 0 1963. évi 4. számú törvényerejű rendelet a közkegyelem gyakorlásáról. 414
