Az 1956-os forradalom és megtorlás Heves megyei dokumentumai - A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 12. (Eger, 2006)

IV. Megtorlás, a forradalom utóélete

K. B., aki a tanú mellett állt, azt mondotta, hogy Ivády László kiáltásából csak azt hallotta, hogy „Emberek, emberek!". Ivády László tagadja, hogy a vád szerinti kijelentést megtette volna, vallomása szerint azt mondotta, hogy „Emberek, emberek ne bántsátok nem volt ávós, itt az igazolványa!". A bíróság tehát nem állapította meg a bizonyítékok elégtelensége miatt, hogy Ivády László azt kiáltotta volna a tömegnek felhívásként, hogy akasszuk fel. A bíróság Ivády László tárgyalási vallomásával szemben tényként állapította meg, hogy Ivády László maga vette ki Kádár János zsebéből az igazolványt. Ezt így mondotta el Hankó Lászlónak, aki saját kezűleg írt vallomásában is így állítja. De ez a következetes magatartás is a vádlott részéről, mert az volt a törekvése, hogy a saját személyi igazolványát visszaszerezze. Saját vallomása szerint is azt mondotta, hogy rákiáltott Kádár János századosra, hogy „Hol az igazolványom?". A bíróság minden kétséget kizáró módon állapította meg, hogy Ivády László a Kiáltvány című röplapot nyomtatta ki. H. A. elmondotta, hogy a szedést felismerte, és abban a városai helyett tévesen vávosai szedés volt. A bíróság nem fogadta el a vádlottnak azt az állítását, hogy nem olvasta el, és nem tudja, hogy mi volt a röplapon. Aki 300 példányban nyom egy röplapot és azt kiadja, és aki a következő napon is ugyanazt a lapot nyomtatja, és arra a követelésre, hogy másik kell, mert ez már régi, másik röplapot nyomtat, tudja, hogy mit nyomtatott, annak tartalmát és célját is ismeri. Nem fogadta el a bíróság a vádlottnak azt a védekezését sem, hogy a szolgálati fegyvert és a személyi igazolványt le akarta adni a rendőrségen. Ha ez a szándéka meg lett volna, akkor a kórházból annyi erővel, mint amennyivel elért Hankó Lászlóhoz, átmehetett volna a rendőrségre is. Azonban ez a szándéka nem volt meg, mert az időközben megjelent statárium elrendeléséről szóló rendeletben megadott határidő - 1956. december hó 11. 18 óra - már letelt. Ivády László tehát a fegyverrel és a személyi igazolvánnyal menekült a hatóság elől, és ezért is nem maradt a kórházban. December hó 12-től már a vádlott a rögtönbíráskodás fenyegetettsége alatt volt, és kerülte a rendőrséget. Nem is mozdult egész nap Hankó László lakásáról. A menekülési szándékot erősíti, hogy a személyi igazolványát nem sikerült visszaszerezni, és nem tudta, hogy az nincs-e a rendőrség birtokában. Ez a tény magyarázza, hogy mind a fegyvertől, mind a személyi igazolványtól, amely könnyen árulója lehet előző napi tettének, igyekezett megszabadulni. [...] A megállapított tényállás után a bíróság Ivády László cselekményét elbírálva megállapította a BHÖ 2. pont b. alpontjába foglalt izgatás bűntettét, mert az általa 1956. december hó 10-én és 11-én nyomtatott nagyszámú izgató tartalmú röplapok a Kádár-kormány ellen gyűlöletre hívott fel. Hazaárulónak bélyegezte 363