Az 1956-os forradalom és megtorlás Heves megyei dokumentumai - A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 12. (Eger, 2006)

III. Ellenállás és restauráció

de N. százados nem jött be. így helyette Z. főhadnagyot jelöltem ki. B. főhadnagy a N. százados által elhintett vaklárma következtében civilbe öltözött. Amikor utasítottam, hogy katonaruhában kísérje be az összeszedett katonákat, azt mondta, hogy ő nem hajlandó katonaruhát felvenni, mivel az népszerűtlen. Beszéltek a megyei kiegészítő parancsnok elvtárssal, aki határozott utasítást adott, hogy civilben menni nem lehet. Mivel B. főhadnagy nem volt hajlandó katonaruhát venni, én és Z. főhadnagy mentünk be az összeszedett katonákkal. A megyei parancsnokságon megbeszéltem a megyei parancsnok bajtárssal, hogy a kiegészítő parancsnokságon lévő dolgokat tisztázzuk, vagyis a személyi állomány előtt fel kell vetni, hogy ki hajlandó a továbbiakban a kormány utasításait végrehajtani és a karhatalommal együttműködni. Hazajövetelem után leellenőriztem a szolgálatot. B. főhadnagy volt szolgálatban, annak ellenére, hogy újból parancsot adtam, hogy katonaruhában legyen, civilben volt, sőt elég ittas állapotban. Leváltani nem váltottam le, mivel fogadta, hogy semmi hiba nem történik, és nem is nagyon volt kivel leváltani, mivel a N. százados által terjesztett rémhír következtében P. hadnagy és G. törzsőrmester elköltözött a parancsnokságról, sőt még az én családom is egy éjszaka nem mert a parancsnokságon aludni. Még azon az éjszakán, kb. 1 órakor a karhatalomtól Budai őrnagy vezetésével egy részleg jött a kiegészítőre. Felszólították a szolgálatot, hogy nyissa ki az ajtót, de az nem volt hajlandó. így engem költöttek fel, az én parancsomra az ajtót kinyitották. Ezután megbeszéltük, hogy hogyan néz ki a személyi állományom, majd megmondtam Budai őrnagy bajtársnak, hogy - többek között a megyei parancsnokság utasítására is - ezt holnap tisztázni fogjuk. Másnap, 16-án behívtam a személyi állományt. 17-én leszerelt: N. százados, B. főhadnagy és G. törzsőrmester, 18-án pedig P. hadnagy. Z. főhadnagy több esetben úgy határozott, hogy leszerel, másik percben, amikor a leszerelés már bekövetkezett volna, mindig visszatáncolt azzal, hogy hátha nem kell átmennie a karhatalomhoz, vagyis a karhatalom nem veszi őt igénybe. Sőt, 18-án átment megkérdezni a karhatalom parancsnokától, hogy őt átveszik-e. Amikor tudtára adták, hogy nem veszik át, habár már a leszerelési igazolása ki volt állítva és alá volt írva, távollétemben azt széjjeltépte és elégette azzal, hogy ő nem kell a karhatalomba, a kiegészítőn meg marad. Sőt, a leszereltek között is úgy nyilatkozott, hogy jöjjenek vissza a kiegészítő parancsnokságra, mivel onnan senki nem kell a karhatalomba, itt pedig nyugodtan lehetnek tovább. Ezzel a leszereltek és közöttem komoly ellentétet szított, mivel az volt a megállapításuk, hogy én nem hagytam a kiegészítő parancsnokságon őket a továbbiakban, hogy ott meghúzódjanak. A továbbiakban, 19-én eligazítottam a kiegészítő parancsnokság állományában maradt Z. főhadnagyot, M. őrmestert és a polgári alkalmazottakat, és teljes egységre, fegyelemre szólítottam fel őket. Azóta igen komoly munkát ol327